Amikor Geréb Ágnest az elsőfokú bíróság elítélte, azt kértem barátaimtól és harcostársaimtól – akik szerint a verdikt igazságtalan és elfogult volt – legyenek bizalommal, a másodfok ki fogja javítani a hibát. Most, hogy jogerősen még súlyosabb börtönbüntetést mértek rá, szemrehányóan emlegetik fel egykori optimizmusomat. Én sem vagyok boldog az ítélettől, de azért alaptalannak tartom, hogy leszedjük a keresztvizet az igazságszolgáltatásról.
A jogfilozófusok bizonnyal alaposabb elemzést tudnának adni arról, hogy a bírót mennyire befolyásolja a társadalom értékítélete. Az otthonszülés kérdése megosztja a társadalmat és – mint minden, ami a gyerekekkel kapcsolatos – érzékenyen érint szinte mindenkit. Ráadásul a szülész-nőgyógyász szakma mindent elkövet annak érdekében, hogy az általa preferált kórházi szülés biztonságosságának nimbusza fennmaradjon. Ezért is van az, hogy a szakma kivetette magából Geréb Ágnest és követőit, sőt mindent elkövetett annak érdekében, hogy kriminalizálja a dúlák tevékenységét. (Félve jegyzem meg, hogy – talán ellenhatásként – Geréb és csapata valóságos szabadságharcként fogja fel, amit tesz, és ezért kész vállalni akár a mártíromságot is.) A falkától elkóborolt egyed az állatvilágban is szabad préda. Jellemző, hogy Geréb esetében az orvostársak voltak a vád legfőbb segítői, ellentétben a műhibaperek többségével, melyek során a szakma általában szorosan összezár.
A bíró nagyon ritkán van könnyű helyzetben. Talán csak a lelkiismeretlen, vagy ostoba ember tud életről, szabadságról könnyű szívvel dönteni. A mérleg egyik serpenyőjében emberhalál és a szakma szinte egységes véleménye, valamint az otthonszülést szinte teljesen kizáró szabályok kijátszása, másikban a kedvező szakvélemények mellett elsősorban az Ügy volt. Az utóbbiak a jogi megfontolás során könnyebbnek találtattak. Az ítéletet kifogásolók figyelmébe ajánlom, hogy nincsenek kevesen, akik egyetértenek a bíróval. Az a benyomásom, hogy a verdikt tükrözi a társadalom többségének véleményét. Ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha nem örülünk neki.
