Egy éves hegyvidéki önkormányzati közös munkánkra alapozva veszem a bátorságot, hogy országos ügyekben is megszólítsalak.
Az apropót az adja, hogy az ellenzék és a sajtó egy részének nagy örömére nem szavaztad meg a köznevelési és a szakképzési törvényeket. Józan ésszel nem is szavazhattad meg, hiszen annyit küzdöttél, vitatkoztál azért, hogy ne tegyenek tönkre mindent ezen a szívedhez közel álló területen. Bár vesztettél, örülök, hogy így döntöttél. Lehetne bátor cselekedetnek nevezni, de azt hiszem, egyszerűen csak logikus, amit tettél. Belátom, ez manapság nem is kevés.
A szavazásokról szóló tudósításokat olvasva az járt a fejemben, hogy vajon a többi eszement törvényhez miért adod, adtad a neved? (Sorolhatnám napestig, de semmi értelme, elég csak a most asztalon lévőkre, vagy a hirtelen bátorságra kapott Alkotmánybíróság által frissiben elmeszeltekre utalni.) Látván azt az irracionális eltökéltséget, mellyel a Te szakterületedet beszántják, miért gondolod, hogy a többi jogszabály előkészítése átgondoltabb? Nem hiszem, hogy ne hallanád a kritikus hangokat, ne tudnád, hány szakértő jelzi, nagy bajok vannak, és ne sejtenéd, igazuk van. Te mégis mindig azt a gombot nyomod, amit a frakciód vezetése parancsol. Szeretném megérteni, miért adod nevedet ehhez az ámokfutáshoz, de inkább abbahagyom, mert már ez is sok így az ünnepek előtt.
Boldog Karácsonyt és békés új évet kíván:
Sipos Péter
