Még augusztus elején, Zsámbékon megnéztük az Alkalmáté Trupp idei előadását. Ha jól tudom, a Máté Gábor egykori színészosztályának hallgatóiból álló társulat Parti Nagy Lajostól kapta nevét. A fiatal színészek az vették a fejükbe, hogy nyaranta egy-egy társukról állítanak össze egész estés darabot. Az idei címszereplő Mészáros Máté volt, aki sokáig az egri színházban dolgozott és most a Vígszínház tagja. Akik szerepeiből nem ismerik, valószínűleg látták tévében ezt a sokat játszott alakítását:
A mi számunkra azért is volt különleges az este, mert egy barátunktól már korábban sokat hallottunk már az ifjú művész családjáról, különösen édesapjáról, aki ismerősünk évfolyamtársa volt. Barátaink és az apa velünk együtt nézte végig a darabot. Az előadás egy jelentős része éppen arról szólt, milyennek látja Mészáros Máté az apját, aki nem sokkal a gyerekek megszületése után hagyta el a családot. Több, a kívülállónak kínosan vicces jelenet is volt, melyből kiviláglott az apa különcsége, sajátos jelleme. Az egyik felelevenített eset arról szólt, hogy édesapja megszégyenítette kamaszodó gyermekét, mert az szerinte túl sok WC papírt használ. Szegény fiúnak a család előtt kellett gyakorolni a fenéktörlés helyes és takarékos módszerét.
Feszengve füleltem a mögöttem ülő apa reakcióit, de az összes vele kapcsolatos jelenetet hangos nevetés kísérte. Az előadás után a pellengérre állított édesapa nem kevés büszkeséggel jegyezte meg, hogy nem is gondolta volna a fiáról, hogy ilyen tehetségesen dolgozza fel közös múltjukat. Annyira tetszett neki, hogy még egyszer elment megnézni. A rokonság pedig elárulta, hogy semmi sem változott, a WC papír fogyása még mindig központi kérdés a családban.
Hazafelé azon morfondíroztunk, hogy miből is fakad a tehetség. Mennyi szerepe van a különc és a családot elhagyó apa génjeinek és az általa nyújtott magatartási mintának abban, hogy gyermeke sikeres művésszé válhatott.
