A híre már régen megelőzte a munka törvénykönyvében tervezett változtatásokat. Már hetek óta beszélik, hogy a kormány sok változtatást tervez. Szinte mindegyik a dolgozók kiszolgáltatottságát növeli. A cégek lehetőségeit bővítik a próbaidő meghosszabbításával, a túlóra díjazásának „rugalmasabbá tételével”, a szabadság kiadási szabályok módosításával, az egyszerűsített kirúgási lehetőségekkel, a szakszervezetek és üzemi tanácsok jogainak korlátozásával, és sorolhatnánk napestig.
Pénteken aztán megjelent a tervezet. Maga a Szent Jobb, Matolcsy doktor bocsátotta vitára. A hétvége azzal telt, hogy az ellenzék és a szakszervezetek felválva szapulták a javaslatot. A hivatalosságok pedig csak hallgattak. Hétfő reggel, azt hittem, hogy rosszul látok, amikor a kormányhoz közelálló újságban, a Nagy Vezetőhöz mindig hű Torkos Matildtól a következő szavakat olvastam a tervezet készítőiről:
„Mintha megfeledkeztek volna arról az apróságról, hogy kiknek is köszönhetik a nemzet jelenlegi szolgálói „fülkeforradalmi” érzületüket, amivel nagy felhatalmazással és még nagyobb lelkesedéssel nekiláthattak a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséhez. Felfoghatatlan, hogy vajon miért akarnak mindenáron beletáplálni a bérből és fizetésből élő emberekbe is egyfajta forradalmi hevületet akkor, amikor nagy részük már ma is kiszolgáltatott helyzetű bérrabszolgaként éli meg munkavállalói létét, vagyis szinte már csak a „láncait veszítheti el”. Miért kell még jobban megkönnyíteni a munkavállalók elbocsátását akkor, amikor a kirúgottak érdekérvényesítő képessége ma is nagyon csekély? Miért kell gyengíteni a szakszervezeteket, elbocsáthatóvá téve az érdekvédelem konfliktusait vállaló szószólókat akkor, amikor ma a munkavállalóknak amúgy is csak elenyésző hányada élvez szervezett érdekvédelmet? Miért kellett a miniszterelnök által kezdeményezett szociális konzultáció részeként elhúzni a mézesmadzagot az 55 évesnél idősebbek előtt, meglebegtetve a „védett kor” bevezetését? Emlékeztetőül: a válaszadók több mint 90 százaléka helyeselte a kormányfő javaslatát. Csakhogy, mialatt a konzultáció zajlott, a Matolcsy György által vezetett tárcánál gőzerővel folyt a munkáltatók szája íze szerinti törvényalkotás, a védett kor jogintézményének visszametszése. Az új törvénytervezet némi adminisztrációs pluszmunka mellett az eddiginél kisebb összegű végkielégítéssel engedi meg az idős dolgozók elbocsátását.
A kormány a jelek szerint nem több frontot nyitott a nagy rendrakás érdekében, hanem egyet, de azt mindenki ellen, a saját öntudatos választói ellen is.”
Megnéztem többször is az újság és a szerző nevét, de nem tévedtem, nem a Népszavát tartom a kezemben és nem Andrassew Iván cikkét olvasom. Mi van, kitört a belháború a FIDESZ-ben? Megjött a józan eszük, és letérnek a tőkebarát, neoliberális gazdaságpolitika járhatatlan útjáról? Levágják a Miniszterelnök jobb kezét? Oda a magyar út? Hát ki mutatja meg ezentúl a világnak, hogy merre menjen?
Aztán felszállt a köd. Szólásra nyílt a Miniszterelnök és a Párt mindkét szája. Az egyikkel Szíjjártó Péter emlékeztetett a Szociális Konzultációra, melynek keretében a zemberek döntő többsége úgy foglalt állást, hogy szükség van a védett kor intézményére, ezért aztán azt mondta "Akármi is van leírva egy bárhonnan származó konzultációs munkaanyagban, az emberek döntése az irányadó, tehát védett kor intézménye lesz". Így kérem szépen: egy bárhonnan – akár a Levághatatlan Jobbkéztől is – származó ötlet nem írhatja felül a zemberek döntését. Lázár annyit ér amennyije van János pedig a kismamákat védte meg kivont karddal.
Most már mindent értek. A recept ősrégi. Terjeszd el, hogy valami nagyon rossz következik. Ne törődj a jajveszékeléssel, erősíts rá, mutasd be, hogy mindez már törvénytervezetbe is van foglalva. Aztán – miután Tusványoson megmondtad a világnak a frankót – hazajőve csinálj rendet a túlbuzgó hivatalnokok között, hallgasd meg a nép hozzád intézett szavát, és húzzál ki az embertelen intézkedések közül néhányat, hogy lássák, milyen könyörületes vagy. Esetleg még ki is rúghatsz egy-két csinovnyikot, akik felelősek azért, hogy nem figyeltek oda az emberek akaratára. A haszon kettős: lenyomod a torkunkon, hogy jogaink csökkennek és hálát adunk Neked, hogy figyelsz ránk és könyörületes vagy hozzánk, kicsiny porszemekhez.
Ugye mindig megóvsz bennünket, Apánk!
