Mostanában gyakran jut eszembe egy hajdanvolt ifjúkoromban hallott anekdota. Lehet, hogy nem igaz, de jól van kitalálva. A történet az ötvenes-hatvanas években játszódik a tervutasításos rendszer idején. Akkoriban minden részletkérdés a minisztériumokban dőlt el a termelési tervszámoktól a behozatali kvótákig. Egy bányászból lett minisztériumi főember elé került a tervezet, melyben többek között a villanymotorokhoz szükséges szénkefék importjára tettek javaslatot. A vezető beosztású elvtárs méltatlankodva csóválta a fejét, miközben ceruzájával kihúzta a tételt. Nálunk – dohogta – nem szokták a szenet kefélni!

Mostanában is hasonlóképpen vagyunk a szakértelemmel. A szakma ismerete hátrébb szorul. Fő a lojalitás. Néhány hónappal ezelőtt, amikor az egykulcsos adó terve körvonalazódni kezdett, a hozzáértők egy emberként jelezték: a dolgozók nagy része veszíteni fog az új adózással. A kormányzat semmitől sem zavartatva állította, hogy ez nem igaz, senkinek sem lesz kevesebb a jövedelme az adóváltozás miatt. Csak az idei első fizetések láttán döbbentek rá sokan, hogy bizony még az átlagbér felett keresők egy része is ráfaragott.

Csak most értettem meg, hogy pártunk és kormányunk kivételesen nem azért beszélt zöldségeket, mert át akarta verni a zembereket, hanem azért, mert a felső vezetés maga sem volt tisztában azzal, mit is művel. A bennfentesek szerint a döntés előkészítése során a miniszteriális szakértők számításokkal igazolták, hogy sokak nettó jövedelme csökken majd. A „pesszimistákkal” közölték, hogy véleményük nem elfogadható és elrendelték, hogy olyan számítások kerüljenek a főnökség elé, amelyekből az derül ki, amit a vezetés látni akart. A módszer egyszerű. A papír mindent elbír alapon olyan hatástanulmány készült, amely jelentős béremeléssel kalkulált. Akkorával, amely ellensúlyozza a többlet adóterhet. Olyan mértékű jövedelememelkedéssel számoltak, amit épeszű vállalkozó a mai viszonyok között nem ad meg a dolgozóinak, mert különben tönkremegy. A kormány és a témában laikus képviselők elé így olyan előterjesztés került, amely elfedte az adóváltozás miatt várható feszültségeket, így a Nép Nagy Vezetője komolyan gondolhatta, hogy senkit sem érhet hátrány. Mivel Ő nem tévedhet, a valóságot kell igazítani a téves számításhoz és ki kell kényszeríteni az ésszerűtlen mértékű béremelést.

Most, hogy kiderült, a munkavállalók nagyobb része kevesebbet visz haza, mint tavaly (de többet, mint jövőre, az adójóváírás újabb részletének kivezetését követően) nem az ostoba adórendszer átalakítása, hanem a kötelező béremelés mellett döntöttek. Nemsokára kormányrendelet írja majd elő, mennyi legyen a béremelés kötelező mértéke. Amelyik cég nem emeli eléggé a fizetéseket, kimarad minden jóból. A teljesítmény nélküli bérnövekmény rontaná a vállalkozások jövedelmezőségét, ezért, ha fontos annak bizonyítása, hogy a cég eleget tett a felsőbb elvárásnak, emelik ugyan a béreket, de a többletkiadást elveszik a béren kívüli juttatásokból, csökkentik a cafeteria juttatásokat.

Így is, úgy is a kisember szívja meg.