A talányosnak szánt cím alighanem magyarázatra szorul. Az egykori pártfőtitkárról elnevezett töltött áru a népnyelv szerint a gumibot neve volt. A másik húskészítmény a politikában arra a taktikára utal, mellyel az ellenfelet szisztematikus munkával felmorzsolják, egy-egy vékony szeletet levágva, „leszalámizzák”.
A rendvédelmiek nyugdíjáról és életpályájáról lenne szó, és arról, ahogy ezt a kérdést pártunk és kormányunk kezeli. A téma szinte mindenki előtt ismert. A propaganda folyamatosan sulykolja: képtelenség, hogy életerős, fiatal emberek magas nyugdíjjal tétlenkedjenek. Az emberek jó része ezzel látszólag egyet is ért. Erre utal a kormány udvari közvélemény-kutatójának meglehetősen leegyszerűsített felmérése. (A megkérdezettek kétharmadánál is többen vélekednek úgy, hogy változtatni kellene a rendszeren, mert az nem igazságos. Arról persze nem volt kérdés, hogy ez a változtatás visszamenőleges hatályú és az iránt sem érdeklődtek, hogy a megkérdezettek mennyire ismerik a szolgálati nyugdíj rendszerét.)
A szabályok tömörítve a következők. A rendvédelmi dolgozók úgynevezett szolgálati nyugdíjat kapnak, melynek szabályai lényegesen eltérnek az általános nyugdíj előírásaitól. A szolgálati nyugdíj rendszerét utoljára 2006-ban szabták át úgy, hogy az addigi kedvezmények csökkentek. Akkor még a visszamenőlegesség tabu volt, így a változások csak az újonnan belépőkre vonatkoztak. A hivatásos állomány tagjai 25 év tényleges szolgálati idő után válnak szolgálati nyugdíjra jogosulttá. (Néhány különleges megterhelést jelentő beosztásban (kommandós, búvár stb.) töltött idő duplán, vagy másfélszeres mértékben számít.) Ennél rövidebb – tíz éves – szolgálati idő után is nyugdíjba mehetnek, ha elérik a felső korhatárt, amely öt évvel alacsonyabb, mint az öregség nyugdíj korhatára, ami a következő években emelkedik fokozatosan 62-ről 65 évre. A szolgálati nyugdíj mértéke eltérően az általános szabályoktól nem az utolsó húsz, hanem az utolsó év keresetétől függ. A nyugdíjba vonulás és a magas nyugdíj azonban nem automatikus. Csak az kaphatja meg a teljes nyugdíjat, aki letöltötte az előírt 25 évet, megszűnik a beosztása és nem tudnak neki hasonló munkát adni, vagy egészségkárosodása a 40%-ot meghaladja. Ha valaki alapos indok nélkül utasítja vissza az új beosztást, csak 90%-os nyugdíjra jogosult. Ha közös megegyezéssel, a hivatásos ötven éves kora előtt szűnik meg a szolgálati viszony, csak 50%-os nyugdíj jár.
A témát érdemes kettéválasztani. Az egyik kérdés a már nyugállományban lévők ügye. A kormánypropaganda azt sulykolja, hogy 30-40 éves, életerős emberek évtizedekig kapnak magas nyugdíjat. Az előzőekben leírt szabályok és a számok ellentmondanak ennek az állításnak. A közel ötvenezer szolgálati nyugdíjas több mint fele ötven évnél idősebb. Az lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy egy jogállamban lehetséges-e, hogy a korábbi szabályok alapján nyugdíjba mentek járandóságát elvegyék, csökkentsék. Az én véleményem az, hogy ez egy normálisan működő jogállamban ilyesmi elő sem fordulhat. Nem véletlen, hogy pártunk és kormányunk ezt az egyáltalán nem oda illő kérdést az Alkotmányban kívánta szabályozni. Így kívánják a jogtiprás elleni törvényes fellépést megakadályozni. De mi is történne, ha a tervezett intézkedéseket valóban végrehajtanák? A jelenlegi nyugdíjas két eshetőség közül választhatna. Vagy tudomásul veszi, hogy nyugdíj helyett valamilyen más, adóköteles járandóságot kap és csökken a jövedelme, vagy elfogadja a felkínált munkát. Ez utóbbi esetben – állítólag – nem keresne kevesebbet, mint a jelenlegi nyugdíja, de semmilyen garanciát nem látni arra, hogy ez örökké így is marad. Ráadásul egyelőre homályos, milyen munkát is kapnának. Elképzelhető például, hogy egy nyugdíjba vonult budapesti nyomozót Borsodba, egy kis faluba vezényelnek, hogy ott felügyelje a közmunkásokat. Ha nem vállalja, kirúgják és mehet közmunkára, ahol egykori kollégái irányítása alatt tisztíthatja a csatornát?
Persze az is lehet, hogy 65 éves korukig szolgálatban lesznek. Valahogy így:
A másik kérdéskör a még aktívak életpályája. Most tekintsünk el attól a nem jelentéktelen jogi kérdéstől, hogy a jelenleg szolgálók abban a tudatban vállalták ezeket a hivatásokat, hogy a különleges terhelésért és felelősségért – valamint a megalázóan alacsony bérért – cserébe korai nyugdíjazás jár. Azt gondolom, senki sem képzeli, hogy a rendőrök, katonák, tűzoltók munkáját a rendes nyugdíjkorhatárig lehet végezni. Vannak persze olyan munkakörök (egyes vezetői beosztások, kiképzők, irodai beosztottak) amelyeket 60 évesen is el lehet látni, de a legtöbb rendvédelmi feladat ellátásához olyan fizikai és lelki kondíció kell, amivel csak egy fiatalabb ember bír. Szerintem elképzelhetetlen, hogy nyugdíjazásukig tartóan bevetésekben vegyenek részt. A számomra legvalószínűbbnek az tűnik, hogy bizonyos kor után más beosztásba kerülnek ezek az emberek. Mivel mindenkiből nem lehet parancsnok vagy kiképző, a legtöbbjüknek valamilyen alacsonyabb rendű feladatot adnak majd. A rendvédelmieknek sajátos életpályát képzel el a kormány. Az átlagember élete során viszonylag emelkedő életpályát jár be, hiszen az évek múlásával, a tapasztalatok halmozódásával egy jobb munka végzésére, magasabb keresetre nyílik lehetőség. Ez nem érvényes a rendvédelmiekre. Ha kiöregszenek eredeti hivatásukból, végzettség, képesítés híján csak alacsonyabb presztízsű munkát kaphatnak, valószínűleg kisebb keresetért. Ha ez bekövetkezik, bizonyosan romlani kezd az állomány összetétele, lojalitása.
A kormány a rendvédelmiekkel folyó vitát erőből folytatja. Úgy érzi, megteheti, mert az érdekvédelmük megosztott. Tizenötnél is több szakszervezet képviseli a különböző rétegek érdekeit és véleményét. Közöttük igen rossznak tűnik az együttműködés. Ráadásul, míg a kormány gátlás nélkül átgázol szabályokon és jogelveken, a szakszervezetek – szerintem naivan és alap nélkül – abban bíznak, hogy a tárgyalásokon még eredményeket tudnak elérni. Pedig akkor járnának el bölcsen, ha összefogva a többi ágazat rosszat sejtő szervezeteivel, határozottan, erőt mutatva lépnének fel. Különben elbuknak.
Legalább annyira harcosnak kellene lenniük, mint amennyire egykoron Lázár Akotmánymódosító János volt egykoron.
Az évek óta anyagi gondokkal küzdő rendőrök lépése egyértelmű üzenet a kormány számára: a hivatásosok élet és munkakörülményei, az állományban a jövővel kapcsolatos bizonytalanság indokolttá teszi az elkeseredett emberek lépését. A rendőri állományban egyértelművé vált, hogy a Gyurcsány-kormány megélhetési válságba taszítja az embereket. A rendőrök a megszerzett jogaik elvesztésétől tartanak, attól, hogy Gyurcsány Ferenc kormányának elképzelései szerint nem mehetnek 25 év szolgálat után jól megérdemelt pihenőre.
A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség a somogyi rendőrök lépését olyan jelzésnek tekinti a kormányzat felé, amely megmutatja, hogy a rendőri állomány egzisztenciális ellehetetlenítésével a kormány működésképtelenné teheti a rendvédelmi szervezeteket. Attól tartunk, hogy a somogyi rendőrök példája nem lesz egyedi, s több száz elkeseredett hivatásos követheti őket országszerte.
Kérjük a rendészeti minisztert, hogy a hivatásosok nyugdíjazásával kapcsolatos szigorítási elképzeléseit az állomány megnyugtatása, a rendőrség működőképességének fenntartása érdekében vonja vissza.
Lázár János
Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
Védelmi Kabinet vezetője
