A hegyvidéki önkormányzat múlt csütörtökön a saját gyakorlatához képest meglehetősen hosszú, majdnem három és fél órás ülést tartott. Nem volt unalmas. Remélem, az alábbi beszámolón nem fognak elaludni.
Szokás szerint zárt üléssel, személyi ügyekkel kezdtünk. A Mackós iskola igazgatójának megbízatásának meghosszabbítása körül nem volt vita. Ő volt az egyedüli pályázó, támogatta a tantestület is. A Fekete István iskola vezetői pályázatának ügye már nem volt ilyen egyszerű. Az eddigi helyettes volt az egyetlen jelölt, aki élvezte az iskola munkatársainak feltétlen támogatását, azonban a felkért szakértő és a döntést előkészítő bizottság úgy értékelte, hogy – bár az illető kiváló pedagógus és odaadó művelője a gyógypedagógiának – vezetői ismeretei nem megnyugtatóak, ezért azt javasolták, hogy a pályázatot minősítsük eredménytelennek, ugyanakkor a pályázó kapjon egy éves kinevezést az iskola vezetésére. Mivel szinte precedens nélküli a kerület történetében, hogy a tantestület ajánlását az önkormányzat ne fogadja el, némi vita után döntött úgy a képviselő-testület, hogy megszavazza ezt a javaslatot. Én nem éreztem úgy, hogy támogatni tudom, ezért tartózkodtam.
A harmadik napirend két szociális ügyben történt fellebbezés elbírálása volt. Egy polgártársunk nem fogadta el, hogy gyermekét nem vették fel a bölcsődébe (helyhiány és a jövedelemkorlát túllépése miatt), egy másik a szociális segélyért folyamodott, pedig a szabályok ellene szóltak. A negyedik téma példabeszéd lehetne arra, hogy némelyek mennyire képtelenek normálisan együtt élni, és emiatt rengeteg fölösleges munkát adnak a hatóságoknak. Arról van szó, hogy egy társasház egyik lakója kibérelte a közös tulajdonú mosókonyhát és a lakók beleegyezésével ott tartja a kutyáját. Az egyik tulajdonostárs, aki mellesleg nem is lakik a házban, bejelentést tett a polgármesteri hivatalban, mert ő nem járult hozzá az ebtartáshoz. A hivatal eljárt, szemlézett, megállapított, polgártársunk fellebbezett. A végső verdikt az, hogy az állattartási szabályok szerint minden rendben van, de a társasházi szabályok szerint a bejelentőnek van igaza (vagy fordítva), ezért a kutyának költöznie kell. Ebben a – szerintem rémes – ügyben is elfogadtuk a hivatal javaslatát.
Az ötödik napirendi pont a kerületi rendőrkapitány értékelő beszámolója volt az elmúlt évi munkáról. A statisztikákkal és grafikonokkal alaposan telitűzdelt beszámoló szerint a rendőrség tette a dolgát. A betöréses lopások számát leszámítva az eredmények javultak. A kapitány szóbeli kiegészítése kissé hosszúra nyúlt, ezért az eredetileg tervezett kérdéseknek csak egy részét tettem fel. Az egyikben a beszámoló adatai alapján azt firtattam, hogy milyen remény van arra, hogy az elaggott számítógépes rendszert belátható időn belül megújítsák. A kérdés aktualitását az adta, hogy a jelentés szerint a „számítógépek közül 18 db tökéletesen működik, 51 db működőképes, 15 db lecserélésre váró gép van a kapitányságon, ezek használata a munkában nagyon sok időveszteséget okoz. A monitorok közül 23 db lcd jó állapotú, 61 db crt rossz állapotú.” A válasz szerint a helyzet nem rossz, a gépek cseréje folyamatos. A másik kérdésem az állomány hangulatára vonatkozott, különös tekintettel arra, hogy 2006 óta folyamatosak a politikai támadások, elvették a 13. havi bért és a felére csökkentették cafeteria-juttatásokat, titkosszolgálati eszközöket bevetve firtatják a rendőrök megbízhatóságát, elfogadták a semmisségi törvényt és visszamenőleges hatállyal hátrányosan akarják módosítani a nyugdíj-szabályokat. Erre a kérdésre is kincstári optimizmusról tanúskodó választ kaptam. Megtudtam, hogy rendőreink szolgálatba lépve elfelejtik az őket ért atrocitásokat és töretlen lojalitással végzik munkájukat. Azt hiszem, jól tettem, hogy nem tettem fel több kérdést. A beszámolót a testület elfogadta.
A következő téma az önkormányzat 2010. évi zárszámadása volt. Bár eddigi munkás életemet a gazdasági adatok előállításával és elemzésével töltöttem, az önkormányzatok számvitele illetve a jelentések szerkezete még mindig fejtörést okoz nekem. Szerintem feleslegesen bonyolult és sokszor inkább elfedi, mint feltárja a lényeget. Azt remélem, hogy legalább helyi szinten be tudunk vezetni néhány olyan változtatást, amely javít ezen a helyzeten. Ami a konkrét témát illeti, maga a beszámoló a szabályoknak megfelelő és korrekt, de az a helyzet, amit bemutat, több, mint nyugtalanító. Az elmúlt évben tovább nőtt az önkormányzat adóssága, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a következő években – mivel a bevételek növelésére nincs remény, a tartozások pedig egyre nagyobb terhet jelentenek – a működési kiadásokat, vagyis az önkormányzati finanszírozású szolgáltatásokat kell majd visszafogni, hogy törleszteni lehessen az adósságokat. A szerintem hibás gazdaságpolitika miatt nemmel szavaztam.
Ezután következett az önkormányzat életét szabályozó szervezeti és működési szabályzat módosítása. Mint korábban írtam, több változtatást is kezdeményeztem annak érdekében, hogy a kerületi polgároknak lehetősége legyen részt venni és tájékozódni az önkormányzat ügyeiben. Ennek köszönhetően a testületi ülések előterjesztései és a rendelet tervezetek az ülések előtt felkerülnek az önkormányzat oldalára és ugyanitt olvashatóak lesznek az ülések jegyzőkönyveinek kivonatai. Sajnos a többi javaslatomat nem fogadták el. Így nem lesz több idő az ülések előtti gondolkozásra, konzultációra, a honlapra nem kerülnek ki a nyilvános testületi és bizottsági ülések jegyzőkönyvei, csak a kivonatok, melyekből csak az derül ki, hogy ki szólt hozzá, de az nem, hogy mit mondott és ki hogyan szavazott. Számomra érthetetlen okok miatt nem kapott támogatást az a javaslat sem, hogy a pénzügyi és a tulajdonosi bizottság vitassa meg az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok üzleti terveit és gazdasági beszámolóit.
Módosítottuk az önkormányzati bérlakásokról szóló rendeletet. Eszerint csak olyan bérlakást adhat a bérlő albérletbe, melynek legalább egy helyiségét a bérlő maga használja. A rossz műszaki állapotú bérlakásokat ezentúl úgy adnák bérbe, hogy a felújítás költségeit a bérlő „lelakhatja”. Ugyancsak módosítottuk a szociális helyzettől függő pénzbeli ellátásokról szóló rendeletet úgy, hogy az egyedülálló rászorultak magasabb jövedelem esetén is igénybe vehetik a támogatásokat.
A tulajdonos kérésére megszüntettük egy Csermely úti ház helyi védettségét. Az előterjesztésből úgy tűnt, hogy 2007-ben, amikor védetté nyilvánították ezt a múlt század elején épült házat, helytelenül döntöttek, mert az épület nem képvisel különösebb építészeti értéket. A téma kapcsán felmerült, hogy a jövőben óvatosabban kell bánni a védettségi döntésekkel és a tulajdonos megkérdezése nélkül nem szabad védetté nyilvánítani egyetlen épületet sem. A szabályozás módosítására rövidesen javaslatot tesz a polgármester.
A testület elé került a környezetvédelmi program is. Ennek elkészítését jogszabály írja elő. Számos pályázati lehetőségtől esik el az az önkormányzat, amely nem rendelkezik ilyen dokumentummal. Az előterjesztett, majdnem 180 oldalas anyag tekintélyt parancsoló irattömeg. Az elkészítése során felhasználták a hasonló témájú budapesti felméréseket, de és végeztek saját méréseket és kutatásokat is a megbízott szakmai szervezetek. Egy közvélemény kutatás is segített megalapozni a programot. Az anyaggal kapcsolatos kritikák elsősorban arra vonatkoztak, hogy túl sok a leírás, de szerény méretű és túl általános a teendőket tartalmazó rész. A konkrét feladatokkal kapcsolatban Püspöki Gábor LMP-s képviselőtársam négy módosítást kezdeményezett, melyből hármat beépítettek a programba. (Nem kicsit irigykedem is a 75%-os találati arányára, mely sokkal magasabb, mint az én ¼-es sikerem a szervezeti és működési szabályzatnál.) Az elfogadott javaslatok a közkertek és közparkok zöldterületének megóvására, a területek biológiai aktivitásértékének megőrzésére és a kerékpárutak, kerékpár tárolók építésére vonatkozta. Azt, hogy a meglévő zöldterületek alá ne lehessen mélygarázst építeni, a többség ellenezte.
Már korábban írtam arról, hogy a Hegyvidék csatlakozott a Magyar Zarándokút Önkormányzati Társuláshoz. A kormányhivatalnak több kifogása is volt a társulás alapító okiratával kapcsolatban. A szükséges módosításokat a fáradó testület vita nélkül fogadta el. Hasonlóképpen egyöntetű döntés született arról, hogy kettőről háromra bővítjük azoknak a fogyatékos gyermekeknek a számát, akik nappali ellátásának költségeit az önkormányzat fizeti.
Az önkormányzat 2009-ben pályázatot írt ki az 56-os forradalom emlékének megörökítésére. A nyertes pályaművet végül nem valósították meg, mert elkészítése meghaladta volna a tervezett pénzügyi kereteket és fenntartása jelentős költséggel járt volna. A polgármester most új pályázat kiírására tett javaslatot. A tervezett alkotás a Gesztenyéskertbe kerülne, ahonnan a jelenlegi emlékhelyet áthelyeznék máshová. A pályázók csak a mű elkészítéséért kapnának pénzt, a tervekért nem. A vita arról folyt, hogy az egyre nehezebb pénzügyi helyzetben szabad-e ilyen célra húsz milliót kiadni. A többség, hármunk tartózkodása mellett úgy döntött, hogy igen.
A képviselői bejelentések, kérdések között kezdeményeztem, hogy az önkormányzat honlapjáról elérhetőek legyenek a képviselők blogjai. Jelenleg csak Pokorni polgármester és Váczi alpolgármester oldalára mutat egy-egy banner. Nem fogadta osztatlan lelkesedés az ötletet, bár nem hangzott el egyetlen ellenérv sem. Tájékoztattam a kerület vezetését arról a bejelentésről is, melyet Városmajor utcai olvasóm tett a Pannónia Sacra iskola és az uszoda felújításának zajosságáról. A polgármester és helyettesei nem tudtak a dologról. Azt mondták, hogy az uszodában már befejeződött a víztisztító cseréje, az esetleg járhatott némi zajjal. Elmondták, hogy az iskola felújítása még hosszú ideig tart, ezért ha zajonganak a munka közben, érdemes bejelentést tenni a rendőrségen, vagy a szabálysértési hatóságnál, hogy rendre utasítsák a hangoskodókat. Elhangzott még néhány hozzászólás a Városmajor bekerítésével kapcsolatban is, de – talán a résztvevők fáradtsága miatt – az álláspontok nem közeledtek.
Fél kilenc lett, mire az ülés befejeződött. Még kisebb csoportban folytatódott a vita a park körüli kerítésről, de ebből már kihúztam magam.
