Ismét dán mozi. Magányos emberek szerelmi sokszöge. Rejtőzködő és lebukó szeretők, törtetők, akik elhanyagolják szeretteiket, aztán csodálkoznak. Abszurd és életszerű. Az élet-bedarálta felnőttek, ártatlanul büntetett gyerekek. Jó, mint a dán filmek mostanában.
A rendvédelmiek tüntetése miatt inkább metróztunk. A Kossuth szobornál a fáklyás menetre készülődő elszánt-elkeseredett, önérzetükben mélységesen megbántott egyenruhások. A hangulat inkább békés, mint harcos. Éppen egy börtönőr-szakszervezeti vezető beszél, elég nehéz kivenni mit is akar. De a többséget tulajdonképpen nem is érdekli. A lényeg a részvétel. És persze az, hogy a kedvezmények maradjanak. Drukkolok nekik.
