Magamról

Közgazdász vagyok, éppen túl a hatvanon. Négy évtizede szerelmes ugyanabba a lányba, aki három szép, okos és felelősségteljes, immár felnőtt gyermekünk anyja, és két tündéri unokánk nagyija. Nem mellesleg 2010-től 2014 őszéig képviselő voltam szülőföldemen, a Budapest XII. kerület (Hegyvidék) önkormányzatában. Sok vívódás után, 2013 februárjában sokadmagammal elhagytam az LMP-t és új pártot alapítottunk, Párbeszéd Magyarországért néven. Ebben a blogban időről-időre megírom, hogyan látom a világot. Írok színházról, filmről, politikáról, helyi ügyekről és minden másról, ami érdekel. Remélem, nem csak engem.

A Reichstag? De miért?

A fenti képen látható Reichstag a mai formájában csodálatos szimbólum-együttes. Először is azért, mert egy rosszhírű régi épületet úgy korszerűsítettek, hogy visszanyerte funkcióját és megtarthatta formáját. Másodszor azért, mert a tiszta üveg kupola tükörrendszere beviszi a nap fényét az ülésterembe. Harmadszor, de nem utolsósorban pedig azért, mert a kupola látogatói felülről láthatnak rá a képviselők munkájára. Valószínűleg nemcsak arányai, hanem a szimbolikája miatt is gyönyörű. Teljesen odavagyok érte.

Aktualitások

2014. október 7-én, kedden, 17 és 18 óra között a ciklus utolsó képviselői fogadóóráját tartom a Café Bagatelle-ben. Minden kedves engem felkereső választópolgár vendégem egy kávéra, vagy teára és egy süteményre. Előzetes bejelentkezés: sipos.peter@parbeszedmagyarorszagert.hu

Cím: 1126 Budapest, XII. kerület Németvölgyi út 17.

 

Írjon nekem!

Ha szeretné velem felvenni a kapcsolatot, írjon egy e-mailt a sipos.peter@parbeszedmagyarorszagert.hu címre. Nem ígérem, hogy megoldom a problémáját, de azt igen, hogy biztosan válaszolok.

Hősök, áldozatok

2011.02.21. 22:09 Sipos Péter

Lehet engem túlzott érzékenységgel vádolni, de felkavart a Hegyvidék Újság legutóbbi számában megjelent tudósítás, melyben a II. világháború áldozatainak emlékére rendezett gyűlésről írtak. A cikk szerint a szónoklatokban sokat foglalkoztak a budai kitörési kísérlet során életüket vesztett katonákkal. Dr. Gaál Katalin Mária, a KDNP XII. kerületi elnöke – aki szerint a hegyvidéki turulszobor méltó kulisszát ad a megemlékezésnek – azt mondta: „Fejet hajtunk mindazok előtt, akik esküjüket betartva utolsó csepp vérükig védelmezték hazájukat”. A hatvanhat évvel ezelőtti eseményeket személyesen megélő Lányi Zsolt szerint ezek a katonák „kötelességüknek tartották, hogy adott szavukat meg ne szegjék, és esküjükhöz híven életüket is feláldozzák a nemzetért”. Hozzátette: a magyar katonák nem voltak nyilasok, nem Hitlerért, Szálasiért, hanem a hazáért, honfitársaikért küzdöttek. Így a kerület lapjának tudósítása, amely arról is beszámolt, hogy a református és az unitárius egyház képviselői is hasonló szellemben szóltak hozzá.

Nem vagyok történész, nem foglalkoztam mélyebben a budai kitörés eseményeivel. Az azonban eléggé világos, hogy Budapest elszánt védelme nem magyar, hanem német érdek volt, mert a temérdek áldozat árán akarták időlegesen feltartóztatni a szovjetek előrenyomulását. A kitörésre így emlékszik vissza egy túlélő SS-katona: ”Átrohanunk a nyílt téren. Süvít, csattog és ropog előttünk, mellettünk, mögöttünk. Géppuskák kelepelnek, géppisztolyok kattognak, lövések dörrennek, kézigránátok robbannak – tűz mindenütt. Gondolkodásra nincs idő. Előttem égő páncélos. Elöl orosz lövegnek kell lennie, amely mindig belelő a tömegbe. Telitalálat telitalálatot követ. Akit eltalálnak, fekve marad. Akár a lemmingek, vakon előrehajtva zuhannak a tengerbe, ahogy itt is előrelökdösődik a tömeg, mely nemrég még fegyelmezett volt, s most a vesztébe rohan”. A történész szerint a szovjetek felkészültek a kitörés elfojtására. A német és magyar tisztek tisztában voltak azzal, hogy a hadművelet reménytelen, mégsem a megadást, hanem a halált választották katonáik számára.

Azok a magyar parancsnokok, akik az ostrom elhúzódásához asszisztáltak, az én szememben nem hősök, hanem a német érdekek szolgái és a magyarok elárulói. Akik pedig a kitörésre parancsot adva több ezer embert küldtek a vágóhídra (ők maguk pedig fogságba estek) közönséges gyilkosok. A parancsnak engedelmeskedő katonák pedig nem hősök, hanem szerencsétlen áldozatok.

Vajon mi járhat egy, az élet tiszteletét fennen hirdető párt vezetőjének a fejében, amikor ezrek értelmetlen halálát követendő hőstettnek állítja be? Vajon hogyan számol el lelkiismeretével és Urával az a pap, aki az öldöklést erénynek mondja? Kíváncsi lennék, mi is járhat a fejükben.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook-oldalunkhoz!

3 komment

Címkék: budapest kísérlet hősök áldozatok világháború ostrom emlékezés ii. kitörési

A bejegyzés trackback címe:

https://sipospeter.blog.hu/api/trackback/id/tr742678295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elendem 2011.02.21. 22:39:08

Eszembe jut, amit nagymamám mesélt az ostromról. A házunkba bevette magát egy német egység; a nagymamám akkor ijedt meg igazán, amikor a parancsnokuk (civilben irodalomtanár) "megnyugtatta", hogy a végsőkig harcolnak az épületért - rommá is lett lőve, láttam róla fényképet. A német egységet pedig szépen eltemették a lakók az udvaron, rögtön azután, hogy bejöttek az oroszok és elvették a ház egyetlen megmaradt petróleumlámpáját...

Earendil 2011.02.21. 22:52:26

Jó írás, sosem értettem a budai kitörést éltetőket. Az ott "hősi halált halt" katonák életben maradhattak volna, családjuk és leszármazottaik gyarapítanák nemzetünket. Ugyanígy Görgei Artúr is egy hős szememben, magyar katonák ezreit mentette meg az értelmetlen pusztulástól, lehet te vagy én sem élnénk, ha nem így tett volna.

pannonfunk 2011.02.23. 23:05:55

Ja, persze, életben maradhattak volna. Szibériában. Egy darabig. Már aki az úton nem hal meg, vagy helyben nem lövik le.
süti beállítások módosítása