Amióta az eszemet tudom, azt látom, hogy honfitársaim az őket nyomasztó honi gondok megoldását rendre valamilyen külső erőtől várja. Ha visszatekintünk az ország történelmére, ez nem is annyira furcsa. Az elmúlt századokban mindig ki voltunk szolgáltatva valamely közeli nagyhatalomnak és a változás legtöbbször az volt, hogy az egyik uralmát felváltotta egy másiké. A lázadozók – ha egyáltalán voltak – általában pórul jártak, csak azok bízhattak a sikerben, akik külső erők támogatását  is bírták. Ilyen helyzetben érthető, hogy az ellenállás lényege általában nem a hatalmon lévők elűzése, hanem kijátszása volt. Talán erre vezethető vissza az is, hogy a szabályok betartása nem az erősségünk, és az is hogy össznépi játék a törvények megkerülése az élet minden területén.

Nehéz megszabadulni a régi reflexektől. Bár egyre többen beszélnek felháborodottan a magánnyugdíj-pénztári pénzek lenyúlásáról, a médiatörvényről és a forradalmi többség egyéb hajmeresztő intézkedéseiről, még sincs nyoma valamiféle tömeges elégedetlenségnek. A média nagy kéjjel közli a külföldi orgánumok és politikusok újabb és újabb, az ország vezetését elmarasztaló kijelentéseit. Részletesen taglalják, hogy az EU egyes szervei miként fogják majd elmarasztalni a kormányt, és azt is, hogy már Amerikában is rosszallóan beszélnek arról, mi is folyik nálunk. Kárörvendő tudósításokat olvashatunk arról, hogy melyik miniszterünket fogadták itt, vagy ott rangon alul, hogy hol szégyenítették meg ismét képviselőinket, vélhetően a kormány viselt dolgai miatt.

Fontos, hogy milyen a hírünk a világban, de nem gondolhatjuk komolyan, hogy más fogja megoldani a bennünket kínzó problémákat. Lehet, hogy a hibás politika miatt Magyarország átmenetileg kiiratkozik azokból a klubokból, ahova minden józanul gondolkozó és az ország javát akaró ember tudni szeretné, de ezek a büntetések mindannyiunknak fájni fognak, a legkevésbé azoknak, akik miatt megtörténik, ha megtörténik. De ne gondoljuk, hogy az EU vagy más közösség annál többet, hogy a minimálisra csökkenti az érintkezési felületeket, többet tesz a mi érdekünkben. Ha mi magunk nem vesszük kézbe a dolgokat, akkor nem fordulnak jobbra a dolgok.