Sokan törik a fejüket, maradjanak-e magánnyugdíj-pénztári tagok, vagy engedjenek a kormány szelídnek nem mondható késztetésének, és lépjenek vissza az állami nyugdíjrendszerbe. Aki azt állítja, racionális döntést lehet hozni, az egyéb huncutságokra is képes. Persze lehet alapos számításokat végezni, de ezek mindegyike számos feltételezésen alapul, melyek viszont már rendkívül bizonytalanok.

Ha elhisszük, hogy minden így marad, ahogy a szabályok most szólnak, szinte nincs senki sem, akinek megérné az állami rendszerben maradni. De ki tudja garantálni, hogy a jelenlegi előírások nem változnak. Sejthetjük-e, hogy miként dönt az Alkotmánybíróság, vagy mit tesznek/tehetnek a következő kormányok. Lesz-e valóban lehetőségük arra, hogy visszaadják a magánnyugdíj pénztári tagok most einstandolt vagyonát? Lehet-e megalapozottan prognosztizálni a megmaradó pénztárak működését, hozamait? De azt sejti-e bárki most, hogy az állami nyugdíjazás szabályai hogyan alakulnak majd akkor, amikor a mai huszonévesek készülnek nyugdíjba?

A kormány egyik kezében korbács („kiiratkozol a nemzeti kockázatközösségből”), a másikban mézesmadzag („az állam garantálja a nyugdíjak értékállóságát”). Vajon ez utóbbira bátran vehetünk-e mérget? Aki nem értője a témának, az is elgondolkozhat azon, hogy akár az elmúlt tíz évben mennyit változtak a nyugdíjszabályok. A mi korosztályunk 5-10 évvel öregebben mehet majd nyugdíjba, mint szüleink. A nyugdíjak kiszámítási módja – folyamatosan a nyugdíjba vonulók kárára – többször is jelentősen változott, de a nyugdíj valorizálási szabályai is hasonlóképpen romlottak, legalábbis a járadékosok szemszögéből. Mindennek természetes demográfiai okai vannak. Kevesebb aktív adófizető tartja el a növekvő nyugdíjas tömeget. Semmi ok sincs annak feltételezésére, hogy ez a tendencia megváltozzon, így az állami nyugdíjra pályázók nem számíthatnak arra, hogy pont az ő öregkorukra jön el a Kánaán.

Akinek pedig az előző fejtegetés túlságosan elméleti lett volna, nézze meg, hogy a Fülkeforradalmi Kormány hol kívánja kezdeni a spórolást. Aki arra gondol, hogy nem az állami nyugdíjakon, az most kivételesen téved. (Egymás között szólva: Legfelsőbb Helyen teljesen tökkelütöttnek képzelik a zembereket. Miközben arra presszionálják a népeket, hogy válasszák a biztos állami nyugdíjat, látványosan belerondítanak a rendszerbe. Persze mindennek az oka a karvalytőke. Amiatt kell ezt is, mert nagyon várják már a kiadáscsökkentést, ami persze egyáltalán nem értelmetlen megszorítás.)

Eredményes latolgatást, fiatalok!