Ahogy azt Máté Gábor és Grecsó Krisztán elképzeli. Megint színház, a Katona József. Azt találták ki, hogy előveszik Tersánszky Józsi Jenő múlt század elején írt darabját, abból eljátszanak egy részt, aztán hozzátoldanak egy második felvonást, amely az elmúlt évek cigány gyilkosságait, mint apropót felhasználva bemutatja az összes közhelyet, amit ebben a témakörben magyar nyelven fel lehet lelni. Az első rész idilli hangulatában folyamatosan mulattató és mulató cigányok és nem cigányok egyetlen puskalövés hatására válnak egymás ellenségeivé a második felvonásban. Ebben aztán felvonul korunk szinte minden ismert figurája a beszari és ostoba rendőrtől a korrupt cigány-politikuson, az alkoholista körorvoson, a leszbikus-liberális, túl okos budai újságírónőn, az uzsorázó kocsmároson, a kerítésbe áramot vezető rasszista paraszton keresztül, a rettegő, alázatos, érthetetlen indulatoktól vezérelt, időnként állatias és természetesen hamis, lopós cigányokig. Minden valódi, de mégsem igaz.

Na, ez így elég undokul hangzott. De tényleg nem tetszett. Halvány fogalmam sincs, miért kellett ezt a két össze nem illő darabot egymáshoz fércelni. Az író szerint terjedelmi okok miatt sok mindent ki kellett hagyni. Először talán az első felvonást kellett volna kivágni, így nem kellene azon törni a  fejünket, hogy miért kerültek az első felvonás duhaj, vad, de pénzes cigány muzsikusai a faluvégi putriba? Azért lettek a szünet alatt koszosak, rongyosak csúszómászók, mert nem kellett már a muzsikájuk? Nekem ez így nem kerek.

Az előadás után közönségtalálkozó. A rendező elmondja, hogy fontosnak tartották, hogy erről a nagyon súlyos témáról beszéljenek. (Tényleg beszéltek, de nem mondtak semmit.) Az író elmesélte, hogy nem volt egyik helyszínen sem, de egy rendőrtiszttel negyedóra alatt megettek néhány parizeres kenyeret és ezalatt mindent megtudott a rendőri munkáról. A közönség egy emberként olvadozik, hogy milyen jól és bátran. Én nem értem. Valaki hiányolja a pozitív kifejletet, egy másik szerint egyik szereplő sem szerethető, mindegyik karikatúra. Elég rendesen lehurrogják őket. Csak hazamenet jövök rá a megoldásra. Mindenki azt hallotta, amit a témában hallani szeretett volna. És azt, hogy ez nagyon nehéz ügy, nincs is megoldása. Lám, mi sem tudunk tenni semmit. De jó, hogy meg sem próbáltuk!