Egy korábbi bejegyzésemben öntudatos ígéretet tettem arra, hogy távolságtartóan viselkedek majd az helyi hatalmasságokkal és nem megyek bele az uram-bátyámozós tegeződésbe. Beigazolódott a mondás: sok lúd disznót győz. Röff.
Az önkormányzati képviselők urak egymás között tegeződnek, mint egy munkahelyen. Életem első munkanapjára a Ganz Villamossági Művekben, a főosztályvezető, aki nálam harminc évvel idősebb volt, majdnem megsértődött, amikor nem tegeztem vissza. Eleinte nehéz volt megszokni, de aztán természetessé vált. Most a képviselő urak pártállástól függetlenül magától értetődőnek tartották a per tu-t, attól sem zavartatva magukat, hogy melyikünk az idősebb. Nem én vagyok a korelnök, de pályázhatnék a dobogós helyre.
Még adós vagyok a beszámolóval arról, hogy milyen javadalmazással jár a képviselőség a Hegyvidéki önkormányzatnál. A képviselők havonta bruttó 100 ezer Forint tiszteletdíjat kapnak és ezen felül a bizottsági munkáért további 45 ezret. Ez utóbbi díjazás független attól, ki hány bizottság tagja, de az elnököknek nem 45, hanem 90 ezer dukál. Mivel én az Összeférhetetlenségi és Vagyonnyilatkozat-ellenőrzési Bizottság elnöke vagyok, 190 ezer Forintot számfejtenek nekem. Elhatározásom szerint a nettó összeget részben a legatyásodott LMP-nek, részben valamilyen karitatív szervezetnek adományozom. Az előbbieken túl minden képviselő BKV bérletet kap és egy laptopot, hogy elektronikusan kaphassa az előterjesztéseket. Hát ennyi juttatás jár egy hegyvidéki önkormányzati képviselőnek.
