Hétfőn nagyon elkenődtem. A számítottam arra, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya sok nekem nem tetsző dolgot művel majd, abban is biztos voltam, hogy ezt a rettenetes vörösiszap ügyet az utolsó cseppig ki fogják használni, de arra nem számítottam, hogy a miniszterelnök a parlamentben személyesen jelenti be valakinek az őrizetbe vételét és a képviselők ennek hallatán tapsolni kezdenek. Ha hétfő este erről írtam volna, akkor a demokrácia közeli végéről értekeztem volna. Nem tettem, talán nem is baj.

A véleményem nem sokat változott, sőt. A tegnapi gazdasági bejelentések után már semmin sem szabad meglepődni. Ha valaki úgy gondolja, hogy mindent megtehet, akkor mindent meg is fog tenni. Az a kérdés, mi állítja meg. A gazdasági realitásokkal nehéz lesz mit kezdeni. A bűvészkedések a piacokat ritkán hatják meg, akkor is csak rövid időre. Lehet a hazai tőkét előnyben részesíteni a multikkal szemben és lehetünk büszkék arra, hogy a magyar kapitalisták keresik degeszre magukat rajtunk, nem a külföldiek. A hozzáértők azt beszélik, néhány bank már eldöntötte: kivonul a magyar piacról. Így már érthető az, amin kezdetben csodálkoztam. Csányi bankvezér csak azért tiltakozott lagymatagon a bankadó ellen, mert tudja, az OTP itt marad, még ha az összes többi pénzintézet el is hagyja az országot. Legföljebb ahelyett, hogy megyek a bankba, megint azt mondjuk, leugrom az OTP-be. Mint 25 évvel ezelőtt. Kerül, amibe kerül.

Persze lehet, hogy a zemberek egy idő után rájönnek, hogy az egyedüli OTP és CBA drágább és rosszabb minőséget ad, mint amikor még volt valamilyen verseny, de az is lehet, hogy Szalai Annamária vezetésével ezt is kimossák a fejükből.

Miért gondolom, hogy van még remény? Most éppen azért, mert volt egy bíró, aki szabadon engedte a MAL vezérigazgatóját, akinek az őrizetbe vételét a Legmagasabb Helyről jelentették be. Amíg vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik nem kell, nem szabad politikai megrendeléseket végrehajtani, csak a szabályokat kell betartaniuk, addig van remény. Amíg vannak szabályok.