Van úgy, hogy egy jó gondolat megvalósulása azzal jár, hogy mindenkinek rosszabb lesz. Így van ez most a hegyvidéki okmányirodával, amelyik jól bevált helyéről, a kerület közepéről a szélére, a Krisztina körútra költözik. Az okok egészen magas helyen keresendők.
A múlt heti testületi ülés napirendjén nem volt sok izgalmas téma. Bölcsőde és óvoda vezetők kinevezése és egy területhasználati díjat nem fizető virágárus alaptalan fellebbezésének elutasítása, Vígh Tamás szobrász emléktáblájáról szóló döntés és a többi téma tárgyalása is csendes egyhangúságban zajlott.
A Fővárosi Kerületi Hivatal kialakításáról szóló megállapodás jóváhagyása című napirendi pontnál élénkült fel a vita. Mint talán mindenki előtt ismert, az önkormányzatok egyes igazgatási funkciói a jövő év elején megalakuló járásokhoz kerülnek. Az, hogy például az okmányirodai ügyek, vagy gépjárművekkel kapcsolatos hatósági ügyintézés állami és nem önkormányzati feladattá válik, nem rossz gondolat. Azon már lehetett volna vitatkozni, hogy a gyámügyi, vagy építéshatósági feladatoknak az államosítása mennyire szolgálja az állampolgárok érdekeit, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az ilyen típusú vélemény-ütközések nincsenek szokásban. A döntés megszületett, a végrehajtás folyamatban. Összességében azt gondolom, hogy az igazgatási feladatok egy részének elvétele az önkormányzatoktól helyes lépés, mert megszabadítja a helyhatóságokat egy sor állami adminisztrációs feladattól és talán a szakértelem koncentrációját is magával hozza. Ráadásul az elképzelések szerint az új hivatalok úgy nevezett egyablakos rendszereiben még többféle ügyet is el lehet majd egyszer intézni. Elvben tehát olcsóbb lenne a bürokrácia, jobb az állampolgároknak nyújtott szolgáltatás. Elvben.
Az eredeti elképzelések szerint Budapesten csak öt járást hoztak volna létre. Ez – ha nem jár az ügyintézési helyek (okmányirodák stb.) számának csökkenésével – takarékos, helyes döntés lett volna. A kerületi kiskirályok azonban kilobbizták, hogy minden kerület külön hivatalt kapjon. Különösebb szakértelem nélkül megjósolható, hogy az új rendszer így végül drágább lesz, mint a régi.
A Hegyvidék esetében azonban nemcsak a többletkiadás, de a színvonal esése is garantált. Nem arról van szó, hogy az okmányirodának az új hivatalhoz átvezényelt kiváló munkatársai ne lennének képesek továbbra is ugyanolyan jól dolgozni, mint eddig. Biztos vagyok abban, hogy állami alkalmazásban is mindent megtesznek majd, hogy ügyeinket gyorsan és jól intézzék. A gond az, hogy az iroda a jól bevált Böszörményi úti helyéről a Moszkva tér mellé, a Krisztina körút 2-4. alá költözik. A kerület közepéről a szélére. Igaz, ez a hely több villamos- és buszjárattal, sőt metróval is megközelíthető, de a megállóktól többet kell oda kutyagolni, parkolni pedig szinte lehetetlen azon a környéken.
Az új helyszín kialakítása sem lesz két fillér, de ez sem számít. Azt sem tudni, mit kezd majd a polgármesteri hivatal az iroda gondosan kialakított eddigi helyével. A lényeg, hogy ne legyen két dudás egy csárdában, két hivatal egy épületben.
Az ellenzéki képviselők berzenkedtek, kifogásaikat hangoztatták, de az előterjesztést a többség elfogadta. Jövőre tehát, kedves kerületi polgárok, az okmányirodai ügyekkel a Széll Kálmán térre kell menni. Amit idáig egy helyen tudtunk elintézni, jövőre már több futkározással jár. Egyelőre úgy tűnik, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nem a hivatal van az emberekért, hanem fordítva. Remélem, nem sokáig tart már.
