Az interneten terjed Kocsis Zoltán és Schiff András (a zenében kevésbé jártasak számára: mindketten zongoraművészek, az előbbi a Nemzeti Filharmonikusok vezetője) levélváltása. Nem túl emelkedett írások, nem hoznám szóba, de Kocsis levelének egy mondata itt motoszkál a fejemben. Ezt írja: „Könnyű most azt mondani, hogy Szögi Lajos és Marian Cozma – a jéghegy csúcsai – egy elhibázott népesedéspolitika és egy katasztrofálisan eredménytelenül működő segélyrendszer áldozatai.”

Most nem a mondatban alig rejtett cigányozásról szeretnék beszélni, bár az is megérne egy misét, mint ahogy az is, hogy egy szimpla szórakozóhelyi összetűzésben meghalt vendégjátékos ostoba és értelmetlen halálából miként lehetett a "cigánybűnözés" áldozatának szobrát kifaragni. (Lásd bővebben: Szíven szúrt ország.) A Kocsis által említett két ember nevét az országban szinte mindenki ismeri. De ki tudja annak a hat  cigány honfitársunk nevét, akiket pusztán származásuk miatt gyilkoltak meg 2008-2009-ben?

Egy órás intenzív internetes kutakodás kellett nevük kiderítéséhez. A tudósításokban általában csak úgy említik őket, hogy „x éves nő”, „munkába induló férfi”, vagy „apja és öt éves gyermeke”. Mintha nevük nem is lenne. Álljon hát legalább itt a fajgyűlölet hat áldozatának neve:

Nagy József (43) és Nagy Tiborné (40) † Nagycsécse 2008. november 3.

Csorba Róbert (27) és Csorba Robika (5) † Tatárszentgyörgy 2009. február 23.

Kóka Jenő (54)  † Tiszalök 2009. április 22.

Balogh Mária (45) † Kisléta 2009. augusztus 3.

A gaztettekre a helyszíneken csak az üszkös romok emlékeztetnek, évfordulós megemlékezés, emlékmű nincs. A többség felejteni akar. A nevüket is. Minél előbb. Ne hagyjuk!