Néhány perce az alábbi levelet küldtem el választókerületem országgyűlési képviselőjének, aki történetesen a polgármesterünk is.
Tisztelt Pokorni képviselő úr!
Kedves Zoltán!
Legutoljára az alaptörvény elfogadása előtt fordultam Önhöz, számos ok miatt kérve, hogy ne adja nevét a jogállami alapok lebontásához. Kérésem akkor nem talált meghallgatásra, pedig legalább utólag el kellene gondolkozni azon, hogy jó volt-e alaposabb vita és széleskörű egyetértés nélkül elfogadni az azóta is toldozott-foldozott alkotmányunkat. Az eltelt két évben csak magamban zsörtölődve konstatálom, hogy – a szűkebb szakterületét, az oktatás ügyét felforgató jogszabályok kivételével – minden Ön elé tett kormánypárti előterjesztést megszavaz. Szomorúan láttam aláírását az Alaptörvény IV. módosítására tett javaslat alatt is. Abban a reményben fordulok Önhöz, hogy a következő napok és éjszakák alatt meggondolja magát és ehhez a csúfsághoz mégsem adja a nevét.
Nem azért kérem, hogy ne szavazza meg a tervezetet, mert attól tartok, ezzel egy időre kiiratkozunk az európai klubból. Engem zavar ugyan, hogy immár nem csodálva, hanem undorral, megvetéssel beszélnek hazámról a kulturált világban, de ez nem kell, hogy Önt befolyásolja. Nem kell, hogy érdekelje, hogy emiatt esetleg további szankciókkal kell országunknak szembenéznie. Felőlem igazat adhat főnökének abban, hogy reménybeli szavazóik hűségét a „szabadságharc” légkörében könnyebb megőrizni, hiszen tudom, számára a legfontosabb a hatalom megtartása, mindenáron.
Az sem kell, hogy befolyásolja, amit szinte az összes komoly jogtudós a módosításról, annak előzményeiről mond. Nem muszáj törődni az Alkotmánybírák, a volt köztársasági elnök, vagy az ombudsman véleményével. Nem számít, hogy a javaslat nagyrészt azt a célt szolgálja, hogy egy, a jogállamisággal nem összeegyeztethető, a társadalom immunrendszerén fennakadt rögeszme-rendszert kőbe véssen.
Ne törődjön azzal, hogy nem a politikusok dolga történelmi események megítélésének törvénybe foglalása. Ne foglalkoztassa, hogy a módosítással másodrendűvé válik gyermeket nevelő párok egyre nagyobb része, akik valamilyen okból megelégszenek azzal, ha élettársi közösségben élnek. Igaza van, legyen nekik rosszabb, ha nem akarnak összeházasodni. Ne érdekelje, hogy az egyetemek elveszítik a hatékony működésükhöz elengedhetetlen gazdasági autonómiát, hogy a felsőfokú végzettségűek akkor se mehessenek külföldre dolgozni, kutatni, ha nem találnak maguknak itthon végzettségüknek, érdeklődésüknek megfelelő munkát. Ne foglalkozzon azzal, hogy nem a törvényhozók dolga eldönteni, milyen egyházak legyenek. Ne gyötörje magát azért, mert vérmesebb polgármester-társai a módosítással ismét lehetőséget kapnak arra, hogy a legelesettebbeket megbüntessék csak azért, mert nincs hol lakniuk. Ne bíbelődjön a fölösleges részletekkel.
Egyáltalán ne törődjön semmilyen külső nyomással, körülménnyel. Csak azt javaslom, emlékezzen vissza arra, amit a hatalom erkölcséről nemrégiben zajlott beszélgetésünkön mondott. Ezt akkor Ön hozta szóba. Emlékeim szerint úgy foglalta össze, hogy a hatalom akkor erkölcsös, ha képes nem megtenni mindent, amire egyébként lehetősége lenne. Egyetértettem, egyetértek ezzel és kérem, erre gondoljon majd, amikor szavaz.
Tisztelettel
Sipos Péter
