Ma reggel a Fővárosi Közgyűlés "tudomásul vette" az LMP frakció megszűnését, egyúttal nem vette tudomásul a frakció bejelentését arról, hogy nevet változtatott és Párbeszéd Magyarországért néven folytatja a munkát. Az előterjesztő főpolgármestert és kormánypárti, valamint a velük együtt szavazó jobbikos képviselőket nem zavarta, hogy sem a hatályos törvények, sem a közgyűlés szabályzata nem teszi számukra lehetővé, hogy ilyen döntést hozzanak. Aki fogékony az alapos jogi okfejtésre, olvassa el erről Kaltenbach Jenő írását.
Nem csoda, hogy Tarlós főpolgármester akadályt nem ismerve látott neki az egyetlen hiteles ellenzéki frakció felszámolásának. A háromtagú képviselőcsoport sok borsot tört már az orra alá. Legutóbb a római parti mobilgát ügyében vittek be a városvezetővé lett egykori óbudai polgármesternek érzékeny ütéseket. Akkor épültek sajátos körülmények között lakóparkok és egyéb értékes ingatlanok az ártéren, amikor ő vezette a harmadik kerületet. Azóta is minden követ megmozgat, hogy a neki kedves befektetők vagyonát közpénzen védje meg a Dunától. Most úgy érzi, főpolgármesterként végre megteheti, hogy milliárdokért gátat építsen. A most szabályellenesen felszámolt frakcióval nemcsak az volt a baja, hogy keményen és szakszerűen szólalt meg. Jobban fájt neki, hogy nem lehetett olyan egyszerűen helyreutasítani őket, mint a húsz év alatt leszerepelt szocialistákat, hiszen nem volt olyan vétkük, vagy bűnük, amit a fejükre lehetett volna olvasni. Nagy volt hát a közismerten faragatlan modorú főpolgármester öröme, hogy végre nagyot rúghat egyetlen komoly ellenfelébe.
Nem volt nehéz partnereket találnia. A kormánypárti képviselők örömmel osztják majd szét egymás és klienseik között a megszűnő frakció forrásait, bizottsági helyeit. Kell a pozíció a haveroknak, akik nem lesznek hálátlanok és nem is tesznek szóvá semmit. A leeső morzsák bizonyára megérik, hogy egy törvénytelen döntéshez adják a nevüket. Nem ez az első eset, és nem is az utolsó.
A héten hosszabban beszélgettem az egyik kormánypárti képviselővel, aki most szintén a többséggel szavazott. Nem titkolt célom az volt, hogy segítségét kérjem a főpolgármester tervének meghiúsításában. Nem ígért semmit, de azt be is tartotta. A találkozó során egyértelművé vált, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy a frakció megszüntetése jogellenes. Hosszasan fejtegette, hogy a hatalom erkölcse az, ha nem tesz meg mindent, amihez ereje van. Azt is elmondta, hogy az emberek a meghurcolt gyengéhez pártolnak az erőszakos hatalommal szemben, így szerinte a párbeszédesek jól tudnak kijönni ebből a konfliktusból. Aztán ma reggel megnyomta az „igen” gombot. Ahogy azt annak idején a Tanú Virág elvtársa – kissé más kontextusban – mondta: „nem lennék a helyében”. Bár ő bizonyára nyugodtan tud aludni ma éjjel is.
A frakció felszámolói tévednek, amikor abban bíznak, hogy a legyöngített képviselő csoportot így megregulázhatják. A meghurcoltak még nagyobb erővel vetik majd bele magukat a küzdelembe és erkölcsi fölényük biztos tudatában még elszántabb ellenfelei lesznek a dúvadként működő főpolgármesternek. És abban is alappal reménykedhetnek, hogy a bíróság előbb-utóbb helyreállítja a törvényes rendet a fővárosi közgyűlésben.
