Lázár Kati csaknem két órán keresztül hallgat a Bárka színpadán. Csak a mozdulatai, az arca rezonál. Megfáradt, magányos öregasszony, akinek fontosabb, mit szól a falu, mint az, hogy az övéi boldogok-e. Nem elgyötört öregasszonyt játszik, hanem azzá válik az előadás alatt. Mint ahogy darabbeli fia Mucsi Zoltán is a szemünk láttára válik totálkáros alkoholistává. Ő, akit tanulni Pestre küldtek a szülők, és aki sokra vitte. Egyetemi tanár lett, lakás, feleség, gyerek. Látszat siker, de semmi öröm. Csak a pia segít.
A végső szó – szokás szerint – az anyáé, aki elégedetten nyugtázza, nem kell többé szégyenkeznie. Ő mindent megtett, de nem vigyázhat mindig a gyerekre. Pedig ő szólt.
Gyomorszorító darab, remek előadás. Ajánlom.
