A kormányváltást követően létrehozott Terrorelhárítási Központ megalakulása óta a viták és bírálatok kereszttüzében áll. Okkal teszik szóvá, hogy a Miniszterelnök bizalmasa vezeti, és bár rendőri alakulat, mégis közvetlenül a belügyminiszter alá van rendelve nem része a rendőrség szervezetének. Talán kevésbé megalapozottan, de kifogásolták, hogy különleges nyomozati jogkörrel ruházták fel, ami, ismerve a jelenlegi vezetés sajátos hatalom- és jogfelfogását, valóban adhat aggodalomra okot még akkor is, ha elvben a többi rendőri szervhez hasonlóan a TEK-re is érvényesek az engedélyezés eljárási szabályai. Az is furcsa, hogy a védett állami vezetők közül miért csak a miniszterelnök és az államfő védelmét látja el, a többi vezetőre miért másik szervezet vigyáz. A különlegesen jó felszereltség és a TEK-nél dolgozók kiemelkedő javadalmazása miatt a terrorelhárítás kivívta a többi rendőr kolléga utálatát is.
Az ellenérzések miatt a közvélemény árgus szemekkel figyeli a Központ tevékenységét, ezért aztán a ballépések reflektorfénybe kerülnek. Valószínűleg téves helyzetfelismerés, vagy feltűnési viszketegség vezetett oda, hogy a terrorelhárítók vezetője okkal, ok nélkül keresi a nyilvánosságot. Így volt ez olyan esetekben is, amikor nem volt mivel dicsekedni, mint például a Szíriában elfogott és onnan kiszabadult, ki tudja hogyan és miért odakerült magyarok esetében. A zavaros ügyből jobb lett volna kimaradni, de a dandártábornok megpróbált a nem is létező babérokkal ékeskedni, aminek aztán igen blamás vége lett. Sajátos ördögi kör ez. A TEK vezetői úgy igyekeznek rossz megítélésükön javítani, hogy minél nagyobb fényt irányítanak munkájukra, és nem veszik észre, hogy a helyzet ettől csak rosszabb lesz. Nem biztos, hogy ez csak az ő hibájuk.
A legutóbbi, nagy nyilvánosságot kapott eseten, a Műegyetemen elfogott „jedi lovagon” sokat köszörülte a sajtó a nyelvét. Valóban kínossá vált, hogy egy ostoba hecc miatt vonult ki teljes fegyverzetben az elitalakulat, de ha egy kicsit jobban belegondolunk, inkább örülni kellene annak, hogy néhány perccel a – később hamisnak bizonyult – bejelentés után már ott voltak és intézkedtek. Ha ne adj’ Isten valós lett volna a veszély, minden bizonnyal nagy bajt előzhettek volna meg.
Nagy kár, hogy a kormány iránti bizalmatlanság és a szervezet keletkezése körüli homályok miatt ilyen rossz a TEK megítélése. Nem jó ez, mert a Központban komoly tudás és tapasztalat halmozódott fel, egyre ütőképesebb, egyre hatékonyabb lesz a munkája. Remélhetően csak bűnözők ártalmatlanításával lesz dolguk, és nem kell valódi terroristák ellen bevetni őket. Abban is reménykedem, hogy egy politikai váltás során – miközben szükséges korrigálni vele kapcsolatban több ügyet is – nem verik szét ezt a sajnos fontos egységet.
