„Szent János kórház!”
„Jó napot kívánok, az ultrahangra szeretnék időpontot kérni.”
„Kapcsolom.”
„Szent János kórház!”
„Az ultrahangot kértem, időpontot …”
„Nem veszik fel. Adom a közvetlen számot …”
„Azt már hívtam, azt sem veszik fel.”
„Hát persze, ugyanaz a készülék csöng. Próbálja meg később, vagy inkább személyesen!”
Az ultrahang rendelő félhomályos várója. Halotti csönd. A „betegfelvétel” felirat alatti ablak sötét, zárva. Egy „Idegeneknek belépni tilos!”, nyitott ajtó mögött, zöldbe öltözött dolgozó keresztrejtvényt fejt. A padon két elárvult, páciens kinézetű. Az egyik szunyókál, egy középkorú hölgy olvasni próbál a sötétben. „Tessék mondani, hol lehet itt időpontot kérni?” „Ott a betegfelvétel” válaszolja cinkos mosollyal. „Zárva van.” „Akkor abban a szobában”, bök az „Idegeneknek belépni tilos” felé.
A zöldruhás készséges.
„Két hét múlva tudok időpontot adni.”
„Nem baj, nem sürgős, tessék csak mondani.”
„Most nem tudok, mert telt ház van.”
„Nem baj, jó nekem két hét múlva is.”
„Akkor hívjon telefonon két hét múlva, akkor lesz már orvos-beosztás.”
