A vihart kavart fegyelmi ügy után lezárult a Fekete István általános iskola igazgatói pályázatának ügye is. Az érdekeltek és az érdeklődők megnyugvására az arra érdemes jelölt, dr. Somogyiné Takács Andrea lesz a következő öt évben az intézmény vezetője. Mivel személyi kérdésről van szó és a testület a kérdésben zárt ülésen döntött, az ott elhangzottakról és a pályázókról nem írhatok, de az események után azért az üggyel kapcsolatos érzéseimet és véleményemet nem szívesen tartanám magamban.
Utólag eléggé egyértelmű, hogy a kerület tanügyi vezetése egy ostoba belső intrikának felülve, nagy vehemenciával kezdte gyalulni az iskola megújítóinak vezéralakját. Úgy tűnik, az érzelmek és indulatok az észérvek fölé kerekedtek. Így alakult ki a pitiáner indokokkal indított fegyelmi eljárás, mely az ismert felmentéssel végződött. Az ügy kirobbanását követően minden segítséget felajánlottunk az eljárással sújtottaknak. Ők nagyon kedvesen, de józan eszükre hallgatva azt kérték, hogy ne vigyük a nyilvánosság élé a témát, ne szervezzünk se szolidaritási tüntetést, se sajtókampányt. (Az ügy befejezése után persze azért kihasználtuk sajtókapcsolatainkat.) Természetesen tiszteletben tartottuk elvárásukat és kizárólag a testületen belüli lobbizásra fordítottuk energiáinkat. Hosszasan beszéltünk több ellenzéki és többségi képviselővel és szinte minden alkalommal megállapítottuk, hogy nincs közöttünk véleménykülönbség. Megkerestük Pokorni polgármestert is, akit láthatóan kínosan érintett az ügy, hiszen kétszeresen hazai pályán került kutyaszorítóba. Ő sem igazán vitatkozott velünk, csak a mundért igyekezett védeni. Azt gondolom, hogy végül az ő szava döntött, ő vonta hátrébb az agarakat.
Az esetet értékelve vannak, akik szeretnék úgy láttatni a történteket, hogy azok inkább a hasznára, mint a kárára voltak az iskola tantestületének. Van ebben igazság, hiszen a vizsgálattal és a mögötte meghúzódó értelmetlen indulatokkal egységbe tömörítették az ott dolgozók nagy többségét. Ha így vesszük, az igazukért folytatott harc még jobban összehozta a kollektívát, különösen úgy, hogy a végén győzniük is sikerült. Én azonban úgy gondolom, hogy sok jobb sorsra érdemes energia ment veszendőbe emiatt a fölösleges háborúskodás miatt, és igen nehéz lesz a tanügyi vezetés és a pedagógusok közötti bizalmat helyreállítani. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a többi, ebben az ügyben közvetlenül nem érintett iskolavezető fejében is nyilván megfordul, vajon nem ő lesz-e a következő. Az önkormányzat, bár végül bölcs döntést hozott, mindenképpen veszített az ügyön.
Lesz mit helyrehozni.
