Büchner darabjának egy másik, a Krétakör általi feldolgozása néhány évvel ezelőtt már egyszer megfeküdte a gyomromat. Most megint nekifutottunk, de csak kicsit lett jobb. A Katona előadása nem nyomasztott ugyan, sőt néha még le is kötött, de nem sokat értettem meg a dologból. A Katona társulata iránt elfogult vagyok. Most is mindent elkövettek, ami tőlük tellett, de ez nem volt elég az üdvösséghez. Nem tudom, mit akartak a mű színpadra állításával, miért kellett szegény, a nyelvvel nem túl nagy barátságban lévő színészeknek angolul énekelni, és különben is mi végre volt ez az egész. Azon kívül, hogy az élet bonyolult, szaladgálnak közöttünk csodabogarak meg érzékeny emberek, és ez utóbbiaknak időnként agyukra megy a világ, nemigen jött át nekem semmi.
Nem állítom, hogy nem bennem van a hiba.
