Egy kedves, érzékeny film egy török család németországi beilleszkedéséről, arról, hogy nemzedékről nemzedékre egyre erősebb a befogadó társadalom vonzása és arról, hogy csiszolódik össze a két eltérő kultúra. Szép képek, szeretni való figurák, nem túl bonyolult, de érdekes meseszövés. Csak annyira édeskés, mint a törökméz. A nézőtér sötétjében óvatosan törölgettem az önkéntelenül kibuggyanó könnycseppeket. Aztán, mikor felgyulladtak a fények, megállapíthattam, hogy nem csak a hozzám hasonló szentimentális öregurak, de az asszonynépek is zsebkendőjüket szorongatják.
Almanya
2012.01.12. 23:05 Sipos Péter
Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook-oldalunkhoz!
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sipospeter.blog.hu/api/trackback/id/tr833541408
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
