Sipos Péter blogja

Kocsis Ágnes filmje majdnem két és fél órás, mégsem azért feszeng az ember a mozi ülésén, mert már nagyon várja a végét, hanem azért, mert annyira nyomasztó, annyira kemény. Pedig látszólag semmi különös nem történik. Egy átlagosan életunt, de átlag feletti testsúlyú…

Ma a Nemzeti Színházban éltük át újra a tegnapi gyöngyöspatai élményeket. A vadászjelenetek Alsó-Bajorországból a II. világháború után történik, és arról szól, mennyire képtelenek az emberek elviselni, ha valaki nem olyan, mint ők. Valamikor réges-régen láttuk a…

Rendszeres olvasóim tudják, hogy a választók végtelen kegyelméből tavaly ősz óta önkormányzati képviselő vagyok. E tisztségemben hivatalos voltam a kerület szervezte március 15-i ünnepségre és a koszorúzásra is. Aki ismer, tudhatja, mennyire rühellem az ilyen eseményeket, de…

Az interneten terjed Kocsis Zoltán és Schiff András (a zenében kevésbé jártasak számára: mindketten zongoraművészek, az előbbi a Nemzeti Filharmonikusok vezetője) levélváltása. Nem túl emelkedett írások, nem hoznám szóba, de Kocsis levelének egy mondata itt motoszkál a…