Ma a Nemzeti Színházban éltük át újra a tegnapi gyöngyöspatai élményeket. A vadászjelenetek Alsó-Bajorországból a II. világháború után történik, és arról szól, mennyire képtelenek az emberek elviselni, ha valaki nem olyan, mint ők.
Valamikor réges-régen láttuk a film-változatot. Annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy meg akartam nézni a darabot. Nem bántam meg. A rendezés és az előadás zseniális. Jó, hogy a végén mindenki kap egy pohár sört. Segít a gyomorgörcs oldásában. Aki csak felhőtlenül szórakozni szeretne, ne erre vegyen jegyet.
