Valahogy így ébreszti majd a sárga busz vezetője az elszunyókált utasokat az Ócsa mellett a devizahitel-károsultaknak építendő telephez érve. Szép is lesz majd a sok takaros energiatakarékos házikó, melyekben esténként meleg vacsorával várják a károsult asszonyok a közmunkában megfáradt férjüket. A fazékban a gondosan megművelt kertben termett finomságok, a károsult kezek szorgalmas munkájának eredményei. Az arcok kisimultak, elmúlt az adósság nyomasztó terhe, Kormányunk óvó keze biztos hajlékot emelt a fejük fölé, a köz munkát is adott, meg kicsiny földet, ahol megvetheti az ember a lábát és elvetheti a magot. Napfényes jövő, amelyben nincs gond semmire, az ember, akit eddig a bankok gyötörtek, szorongattak, csak dolgozik, mert van végre mit, műveli a kertet és boldogul, hisz tudja, a gondot levették a válláról.

Nem is értem azt a sok fanyalgót. Az egyiknek az a baja, hogy kiszakítják az adósokat a jelenlegi környezetükből. Az új helyen nem ismernek majd senkit, sőt a helyiek majd féltékenyek lesznek rájuk, mert nekik biztosan jut lakás, munka, segély. De hiszen csak sanyargatás volt az életük. A régi lakhelyük gondolatától is keveri őket a víz, mert csak az alpesi deviza jut róla eszükbe. A másik nyavalygó azt hajtogatja, hogy miért is építenek a semmi közepén új hajlékokat, amikor a hitelkárosultaknak van lakásuk, csak a terhek fizetésével gyűlt meg a bajuk. Ha őket kiköltöztetik a mostani helyükről, akkor az üresen áll majd. Had álljon csak az a sok nyüves kégli, ott rohadjon meg! Vér és veríték tapad minden egyes téglájához úgy is. A harmadik okvetetlenkedő azt hajtogatja, hogy semmi jó sem származik abból, ha egy helyre költöztetnek sok azonos élethelyzetű embert, így azok sohasem tudnak majd visszailleszkedni a többi ember közé. Hát micsoda butaság ez is! Hiszen az ember a sajátjaival érti meg a legjobban magát. Milyen szép is lesz, amikor a ház elé kiülve a csillagos ég alatt a bankárok kegyetlenkedéseire lehet majd borzongva emlékezni úgy, hogy közben a volt károsultak végre felszabadultan tudnak nevetni, hiszen tudják jól, ez velük soha többé nem eshet meg! A negyedik kötözködő arról papol, hogy új házak építésére semmi szükség. Annyi eladatlan lakás áll üresen országszerte, mint égen a csillag.  Szerinte az lehetne a megoldás, hogy a bank, vagy egy ingatlanos cég a tartozás fejében átveszi a tartozással sújtott lakást. A korábbi adósból bérlő lesz, akinek az állam támogatást ad a bérleti díj fizetéséhez. Az oktondi azt hiszi, hogy egy öntudatos károsult csak úgy odaadja a lakását és még fizet is, hogy benne lakhasson. Önérzetről nem hallott az ilyen?

Az ilyen, még a kákán is csomót kereső embereknek semmi sem jó. Ostobák. Az ilyenekre mondják mifelénk, hogy nem értenek a fapénzhez sem. Azt hiszik a tompa agyukkal, hogy itt az adósokról van szó, az ő helyzetük megoldása a cél. Szó sincs róla, ostobák! Az öreg komcsik már régóta tudják, hogy a lé határozza meg a tudatot és nem fordítva. Hát mi okosság van abban, ha mindenki csak bérelgeti a régi lakását? Bezzeg, ha új telepet építtetünk a csókosokkal! A sietség miatt a pénz nem számít. Közbeszerzésre nincs idő, mert emelkedik az árfolyam. Különben is szépet, meg energiatakarékost kell építeni, tehát nem lehet olcsó. Mégiscsak pofátlan dolog lenne valami koszos, energiafaló putriba dugni szegény szerencsétlen bajbajutottakat! Meg aztán az isten háta mögötti ingatlanhoz a közműveket és az utat is oda kell vinni. Sok munka, jó minőség, sok pénz. Sürgősségi felárat is rá kell tenni, hiszen azonnalra kell, mert különben elviszi a kamat szegény károsultakat! Ja, és a régi kégliknek meg sajnos nagyon leesik az ára. Azt is meg kell majd vennie valakinek.

Értitek már, csökött agyú pesti értelmiségiek?