A hétvégén két színházi élményben is részünk volt. Szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy a Városmajori Parkszínpadon megnézzük a Karinthy Színpad előadását, a Cabiria éjszakáit. Vonzónak tűnt, hogy Fellini filmje alapján Mészáros Márta vitte színre a darabot. Az első felvonást végigizgultam, mert ismerve Kedvesem kitartását, alappal tartottam attól, hogy – ha már itt vagyunk jelszóval – végig akarja nézni ezt a jobb sorsra érdemes, de vacakra sikerült művet. De szerencsére nem volt vita, a szünetben elviharzottunk. Utána megnéztem néhány kritikát és úgy látom, nem maradtunk le semmiről.
Vasárnap viszont a Neptun Brigád jóvoltából nagyon jól szórakoztunk. A Zsámbéki Színházi Bázison Shakespeare Tévedések vígjátékát adták elő. A mai szemmel nem túl izgalmas történetet (a vihar és a kalózok elszakítják a család tagjait egymástól, de számos félreértés után ismét egymásra találnak) rengeteg munkával és leleménnyel élővé, maivá varázsolták. A számomra ismeretlen színészek (egyedül az idei POSZT-on díjat nyert Szamosi Zsófiát láttam már színpadon) élvezetes játékkal, hihetetlen energiával és ötletességgel, lényegében eszközök nélkül adták elő a darabot. Ajánlom a szűkkeblű kultúrpolitikusok figyelmébe, akik el akarják venni a támogatást az alternatív társulatoktól. No meg az irodalomtanároknak is, akik fel akarják dobni az óráikat.
