A mai román filmekre is érdemes odafigyelni. A minap látott Fütyülök az egészre (már megint egy blikkfangosnak szánt, de elszúrt cím, az eredeti pontos fordításban: ha fütyülni akarok, fütyülök) talán nem tartozik a legjobbak közé, de érdemes megnézni. Silviu, a főszereplő négy év után rövidesen szabadul a fiatalkorúak börtönéből. Megtanulta az ottani szabályokat, alkalmazkodott a dutyi világához. Nem tudni, miért csukták be, csak az derül ki, hogy anyja, aki kiskorában elhagyta őt és testvérét, most újra megjelent, és az a terve, hogy magával viszi külföldre főhősünk öccsét. Silviu elveszti a fejét a gondolattól, hogy elszakítják őt kistestvérétől.
Nem árulom el a történet végét. Feszült, kemény darab. Nagyon nyomasztó a rabok mindennapjainak, konfliktusainak ábrázolása. Nem véletlen, hogy Románia ezt a darabot nevezte az Oszkár-díjra.
Azoknak ajánlom, akik úgy gondolják, hogy a börtön jó megoldás a bűnre, és azoknak, akik támogatják a büntethetőségi korhatár leszállítását, hogy a gyerekeket is be lehessen zárni. Bár én inkább őket csuknám be egy kis időre, hogy tudják, miről beszélnek.
