Ma este végre be akartam fejezni a MOM Kulturális Központ újjáépítéséről szóló bejegyzésemet, de leragadtam a televízió előtt. A kincstári adón a Tanú ment. Bár már majdnem kívülről tudom, mégis élvezettel néztem, végignevettem. Néhány jelenetnél azonban már nem volt felhőtlen az örömöm. Az a rossz érzés töltött el, hogy Pelikán gátőr története nem is olyan lassan újra aktuális lesz. Egyre többen vannak, akik szorongva várják, hogy Virág úr végre kérjen már tőlük valamit. Egyre többször látjuk, hogy citromunkat ismét narancsnak akarják láttatni. És így már nem is olyan vicces.
Szegény Dezsőnek pedig minden nap meg kell halnia.
