Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.
Ady Endre: A magyar ugaron
A Pintér Bél
a daraboknak sajátos ívük van. A Tündöklő középszer is valahol a valóság és a fikció határán kezdődik, csak néhány perc után értjük meg, hogy egy színtársulat próbáját látjuk. Csupa középszerű színész és egy nagyravágyó, de tehetségében megrekedt rendező. Egymással kegyetlen emberek, kegyetlenül közepes képességekkel. Aztán egyszer csak kiderül, hogy egyikük adottságai kimagaslóak. Ezt nem lehet sokáig tűrni.
A szándékoltan amatőr rímekbe szedett szöveg szokás szerint pontos. A színészek – bár mintha mindannyian kissé fáradtabbak lennének a megszokottnál – jók, mint mindig. Sokat nevettünk, pedig nem vidám darab. Megér egy estet, csak időben kell jegyet igényelni.
