Szombat este a Katona József Színház kamaraszínházában, a Kamrában, Veiszer Alinda beszélgetett Fullajtár Andreával. Fullajtár az egyik kedvencünk. Zseniális. Lehet, hogy elfogult vagyok, de nem láttam még rossznak. A beszélgetés jó hangulatú, izgalmas volt. Veiszer felkészült, okosan, érzékenyen kérdező. Rövid, lényegretörő kérdéseket tesz fel, nagyon figyel partnerére, ügyesen irányítja a beszélgetést, és közben nem helyezi magát előtérbe. Sok tapasztalt kollégája tanulhatna tőle.

Volt a beszélgetésnek egy momentuma, mely engem azóta is foglakoztat. Egy ismerős, aki szintén ott volt – mint az LMP prominensét – meg is keresett emiatt. A 2009-es Európa Parlamenti választásokon a művésznő az LMP listáján a 21. volt. A beszélgetésen úgy emlékezett vissza, hogy megkérdezése nélkül került fel neve a listára és emiatt a párt vezetői egy nagy csokor virággal bocsánatot is kértek tőle. Ő az egészből azt következtetést vonta le, hogy mégsem lehet más a politika.

Még nem volt lehetőségem az illetékeseket megkérdezni arról, hogy ők hogyan emlékeznek, de néhány dolognak utánajártam. Az LMP 2009. februári – szerintem nagyon kedves – kampányfilmjében, több más művésszel és újságíróval együtt, Fullajtár Andrea is szerepel. Ismerve a párt anyagi helyzetét és az ő habitusát, biztosan nem díjazás fejében vállalta, hogy arcát adja a kampányhoz. A párt listáját a választási bizottság nyilvántartásba vette. A regisztráció természetes feltétele, hogy a jelölt a jelölést írásban elfogadja.

A beszélgetés során a színésznő azt mondta, hogy ő nem is tudott arról, hogy jelölték. Valószínű, hogy rosszul emlékszik. Azt gondolom, azért igyekszik törölni emlékezetéből akkori kiállását a párt mellett, mert most már nem szívesen vállalja, hogy annak idején elkötelezte magát emellett a formáció mellett. Én úgy gondolom, hogy ezen nem neki, hanem az LMP-nek kell elgondolkoznia.