A hegyvidékieknek a turul szóról nem az Emese mondabeli pajzán álmában megjelent kerecsensólyom, hanem a Böszörményi út elején öt éve felállított szobor jut az eszébe. Még Mitnyan polgármester idejében a második világháború polgári áldozatainak (a bombák gyilkolta, németek, csendőrök, nyilasok elhurcolta, oroszok deportálta kerületi lakosoknak) kívántak emléket állítani ezzel a harcias madárral, amely a múlt század első felében a Nagy Magyarországot visszasíró irredenta mozgalmak jelképe volt.
Hogy a képzavart fokozzam, az „emlékmű” mostanáig a viszály almája, mert az eddigi budapesti városvezetés ki nem állhatta. Józan ésszel fel nem fogható mi volt a bajuk a szoborral. Igaz, a háborúhoz kapcsolódó napokon nem igen tartanak itt megemlékezést, de a párizsi béke minden évfordulóján zúg az összegyűltek ajkáról a „vesszen Trianon”. Tudják, a második világháború polgári áldozatainak emlékére.
Az önkormányzat legutóbbi ülésén hozott döntés értelmében a szobor most már háboríthatatlanul állhat a helyen. Jól van ez így. Hirdesse csak a politikusok bornírtságát és gátlástalan haszonlesését az idők végezetéig!
