Ma önkormányzati testületi ülés. Becsületesen felkészülünk mind a 20 napirendből. Számos kérdés, hozzászólás terve a gépben. A menetrend: polgármester előterjeszt, nem sokat beszél, mindenki, aki olvasta, tudja miről lesz szó. A van-e kérdés felszólításra vagy csend a válasz, vagy a szocik, vagy mi szólunk. A polgármester atyáskodón, tanítóbácsisan magyaráz. A van-e hozzászólás felhívásra csend, vagy ellenzéki jelentkezés van. A polgármester válaszol. Ha nincs több érv, mosolyogva megsimogatja a fejünket, aranyosak vagytok, ügyes próbálkozás volt, lám milyen szép is a demokrácia, ezt is elmondhattátok. Fontos döntések születtek. A kerület deviza alapú kötvényt bocsát ki, hogy spekulációt folytathasson, eladásra kínál két ingatlant, módosít számtalan rendeletet. A módosított költségvetés szerint a kerület adóssága eléri az éves bevétel egy ötödét.

A többségnek a hangját sem lehet hallani. A bizottsági elnökök kérdésre csendben búgják, hogy a bizottság támogatta a javaslatot. A szavazásnál a többség egységes. Nincs kétely, nincs vita. Ha én polgármester lennék, aggódnék. Lehet, hogy az embereim egy szót sem értenek az egészből? Vagy egyáltalán nem érdekli őket, mit művelünk? Vagy esetleg vannak kétségeik, de direkt nem mondják, hátha tévedek, mert alig várják, hogy megbukjak? Én nem bánnám, ha vitatkoznának velem. Abban bíznék, hogy így jobb, kiérleltebb döntés születne. Lehet, hogy alkalmatlan vagyok a polgármesterségre?