Ha még valaki emlékszik Hofi örökbecsű átiratára. (http://videa.hu/videok/zene/hofi-pial-a-fold-alkohol-film-kabare-953J233k34WG5jRV)
A minap – amikor egy rokont kellett kimenekíteni alkoholista férje pofozó kezei közül – jutott eszembe egy régi rádióriport. Egy pálinkafesztiválról tudósítottak lelkesen, hosszan ecsetelve a díjnyertes italok ízét, zamatát és egyéb csodálatos tulajdonságait. Az jutott eszembe akkor, hogy hasonló riportot lehetne készíteni egy afgán máktermesztővel is, aki elmondhatná a különböző évjáratok jellemzőit, összehasonlítaná az egyes országrészeken termesztett kábító anyagokat. Biztosan nagy balhé lenne egy ilyen műsorból.
Értem, hogy a mi kultúránkhoz a bódító italok fogyasztása hozzátartozik. Iszunk örömünkben, bánatunkban és bármikor, ha lehet. És üldözzük az egyéb kábító anyagok terjesztőit, használóit. Nem szeretném, ha még több drog kerülne forgalomba, sőt inkább azt szeretném, ha az italozás visszaszorulna, mert iszonyú károkat okoz. Ehhez képest tartom rettentően rossz lépésnek az otthoni pálinkafőzés legalizálását. Azt gondolom, hogy meg kellene nehezíteni az alkoholhoz jutást, ahelyett, hogy az otthoni méregkeverést támogatnák.
Az italos ember megítélése nálunk igencsak ellentmondásos. Engem például már régóta zavart az, ahogy viccelődtek Bajor Imre piásságával. Mintha nagyon jópofa dolog lenne, hogy valaki állandóan részeg. Most, hogy évek alatt tönkretette őt az ital, mindenki álszent módon sajnálkozik és mellébeszél. Nem akkor tették ki a szűrét Heti Hetesből, amikor a wiszkit reklámozta, hanem amikor majdnem belepusztult az alkoholba és már szánalmat keltően elbutult.
Randa egy világ a mienk.