Folytatni vagyok kénytelen a „csak egészség legyen” sorozatot egy újabb darabbal. Ez is, mint a többi megelőző azt illusztrálja, hogy a Szent Jánosról elnevezett gyógyulda hogyan megy tönkre a szemünk láttára. Miközben a kormány 5 milliárdért szeretne sícentrumot a közeli János-hegyen. A János kórház egyike azoknak, akik a legkevesebbet kapták az év végi konszolidációs pénzosztásból.

Előzmények. Nyolcvanas éveiben járó hölgy elbotlik a lépcsőn. Megüti magát, fáj a dereka, nehezen mozog. A család úgy dönt, jobb az ünnepek előtt orvoshoz vinni. Irány a területileg illetékes Szent János Kórház traumatológiai ügyelete. Az alábbiakban következik egy kivizsgálás nyolc órás története.

13:00 Traumatológiai Osztály. „Ma nem itt van az ügyelet. Igaz, hogy a kórház honlapján az van, hogy 14 órától van az ügyelet az ortopédián, de igazából egész szerdán ott van. Meg vasárnap, meg minden harmadik hétfőn.”

13:10 Orthopediai Osztály. 10-15 várakozó. Viszonylag gyorsan az orvos elé kerül a beteg. Vizsgálat, röntgen. Várakozás.

14:30  Orthopediai Osztály. Traumatológus megnézi a röntgen leletet: „Nincs különösebb baj. Csináljunk egy ultrahangos vizsgálatot is.” Orvos el.

15:30 Orthopediai Osztály. Várakozás az ultrahangra. Az idős beteg egyre nyűgösebb. Fáj mindene, ülni is alig tud. Nem érti, mi történik. „Nővérke, mikor lesz az ultrahang? A beteg nagyon rosszul van, komoly fájdalmai vannak. Ja, nálunk nincs ultrahang, majd elviszik a beteget.” (Budán ez az egyetlen traumatológiai ügyelet. Hetente kétszer ide jönnek a mozgóképes sérültek, ide hozzák a mozgásképteleneket is a mentők. És itt nincs ultrahang.) A nővér becsületére legyen mondva, fájdalomcsillapítót ad a betegnek.

15:30 Orthopediai Osztály. Megjön a belső betegszállító, átviszi a beteget a Központi diagnosztikára. „Csókolom Jucika, egy ultrahang lesz. Ja, nincs orvos? Akkor mit csináljunk?” A „nem leszünk hálátlanok” varázsszóra kipattan a szikra: a Traumatológiai Osztályon van ultrahang.

16:00 Traumatológiai Osztály. Sötét, üres folyosón álmos orvosnő. Gyorsan elvégzi az ultrahang-vizsgálatot. Nem lát elváltozást. Irány vissza az Orthopediára.

16:15 Orthopediai Osztály. Sehol senki. „A főorvos úr műt. Más nem adhatja ki a zárót, mert ő látta a beteget. Nem tudni mikor jön vissza.”

19:15 Orthopediai Osztály. A főorvos visszatér. Zárójelentés: nincs komolyabb baj, de irány az urológia, mert vért találtak a vizeletben.

19:30 Urológiai Osztály. Egy órás várakozás után ismételt vizelet- és ultrahang vizsgálat. (Itt a vizsgálóban van ultrahang.) Diagnózis: a probléma nincs összefüggésben a balesettel. Gyógyszer, viszont látásra. „Doktor úr, valami fájdalomcsillapítót felírna, mert a traumán nem adtak.” Hát persze, hogyne.

20:45 Indulás haza.

Túlhajszolt orvosok, műszerek nélküli osztályok, személyzet nélküli műszerek, rövid időn belül, ok nélkül megismételt vizsgálatok. Pazarlás, hiány és zűrzavar. A beteg köszöni szépen, otthon lábadozik és próbálja elfelejteni azt a bizonyos szerda délutánt.