Mitnyan polgármester nagyon berágott a Hegyhát utcai ingatlan elkótyavetyéléséről szóló bejegyzésem miatt. Szerinte az írás súlyosan sérti személyiségi jogát, jóhírnevét. Annyira, hogy pert indított. Egyrészt azért, hogy – jelentsen ez bármit – a bíróság tiltson el engem a további jogsértésektől, másrészt azért, hogy kötelezzen engem a nyilvánosság előtti elégtétel-adásra és arra, de talán főképp azért, hogy fizessek neki kétmillió forint nemvagyoni kártérítést. Az ügy tárgyalása április 30-án, kedden lesz.
A tavaly őszi írásban ismertettem azokat a lépéseket, melyek következtében a Hegyvidéki önkormányzat 2009-ben egy, a legvisszafogottabb becslés szerint is legalább félmilliárdot érő építési telket, kevesebb, mint kétszázmillióért adott el. A dolog úgy kezdődött, hogy a kerület tulajdonában és a Testnevelési Főiskola kezelésében lévő Csörsz utcai sporttelepen egy cég teniszpályákat alakított ki, és ezekhez öltözőt és más építményeket húzott fel anélkül, hogy a szükséges engedélyeket beszerezte volna. Az akkor Mitnyan polgármester vezette önkormányzat megállapodott ezzel a céggel, hogy a kerület átveszi az akkor kevesebb, mint negyven millióra taksált létesítményeket, és cserébe tíz évre bérleti jogot biztosít a társaságnak egy, a Széchenyi-hegyen fekvő önkormányzati telken, hogy ott építhessék fel a teniszpályáikat. A megállapodást a 2006-ban megválasztott, Pokorni polgármester vezette önkormányzat hátrányosnak értékelte, és nem tartotta be, így a sporttelep nem épülhetett meg az új helyen. A cég kártérítést követelt és perelt. Az önkormányzat a per miatt jelentős engedménnyel adta el a telket, pedig tudta, a pereskedő cégnek nincs igaza.
Mit tehet az ember, ha beperelik? Bár teljesen biztos vagyok igazamban, kétmillió forint nem vicc. Ügyvédet fogadtam, mert jobb, ha szakemberre bízza az ember a jogi csűrést-csavarást, de itt a saját terepemen azért leírom, mit mondanék a Bíróságon a magam védelmében. Valami ilyesmit:
Tisztelt Bíróság!
Vegyük sorra, Mitnyan polgármester szerint milyen megalapozatlan állításokkal tépáztam meg jóhírnevét.
Az első állítás, melyet a Polgármester úr sérelmesnek tart, az, hogy a Csörsz utcai sporttelepen „mindenféle engedély, szerződés meg egyéb vicik-vacak papír nélkül, se szó, se beszéd, szóval egyszer csak kinőtt a földből három teniszpálya”. A Polgármester úr állítása szerint az építéshez az ingatlan kezelője hozzájárult, és engedélyre csak a gépház üzembe helyezéséhez volt szükség. Arról, hogy született-e ilyen engedély, a T. Felperes hallgat, amire jó oka van, mert a Pokorni Zoltán vezette önkormányzat 2007-ben kifejtett álláspontja szerint az egyetlen hivatalos irat az ügyben az a határozat volt, melyben elrendelték a sportpályákhoz kapcsolódó létesítmények elbontását. El kell ismerni, hogy a bejegyzés helyzet-leírása nem nevezhető precíznek, de az kétséget kizáróan megállapítható, hogy a teniszpályákat építő cég nem rendelkezett a szükséges engedélyekkel.
A bejegyzés második sérelmezett kitétele a következő: „Mitnyan polgármesternek igen tetszett a kurucos szemtelenség, mellyel a szép nevű társaság ragaszkodott nem létező igazához. Tudta jól, hogy a bíróság sohasem ítélne a pereskedő cég javára, ezért aztán egyezséget ajánlott nekik.” Leszámítva a tréfásnak szánt zsurnaliszta megfogalmazást, ez az állítás is megfelel a tényeknek. A Polgármester úr a keresetben azt állítja, hogy pályák és a hozzá tartozó létesítmények a törvény szerint és a felek által nem vitatottan az építő cég tulajdonában álltak. Abban, hogy a jogszabályok mit mondanak, nem mernék állást foglalni, de abban, hogy az önkormányzat elismerte volna az építő cég tulajdonjogát, biztosan téved az egykori polgármester. A fentebb már hivatkozott 2007-es bírósági iratban a kerület által megbízott ügyvéd éppen a törvényekre hivatkozva állítja, hogy a cég nem volt, de nem is lehetett az építmények tulajdonosa. Az egykori városvezető azt is kétségbe vonja, hogy Ő ajánlott volna egyezséget a teniszpályás cégnek. Nem tehetett ajánlatot, mert sohasem találkoztak, állítja keresetében. Eltekintve attól, hogy erősen életszerűtlenül hangzik, hogy a pályaépítők maguk kerestek volna csereingatlant, amikor csak engedélyt szerettek volna kapni, az ügyletre vonatkozó szerződés létrejött, és a megállapodáson Mitnyan polgármester aláírását olvashatjuk, ami igazolja, hogy az ügylet tudtával és beleegyezésével született.
A harmadik kifogásolt kitétel az előzőhöz kapcsolódik. Azt írtam, hogy a polgármester ajánlata szerint ha „… átadják az engedély nélkül épített pályákat a Hegyvidéknek, és abbahagyják a cél nélküli pereskedést, cserébe tíz évre kapnak egy területet a Széchenyi-hegy tetején. Ott aztán építhetnek kedvükre teniszpályát, és sportolhatnak, amennyit csak akarnak.” A Mitnyan úr keresete szerint a szerződéses konstrukció kifejezetten előnyös volt a kerületnek. Más volt erről a Pokorni Zoltán vezette önkormányzat véleménye, mert 2007-ben azt írták, hogy Mitnyan polgármester semmis szerződést kötött az építő céggel, mert olyan építményekért adta volna az exkluzív terület tíz éves bérletét, melyek nem is voltak a cég tulajdonában. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a Széchenyi-hegyen található 8 ezer négyzetméteres, öt-hatszáz milliót érő telket tíz évre három teniszpályáért cserébe bérbe adni, nem tűnik jó üzletnek.
A negyedik problémásnak talált mondatban azt állítottam, hogy az építő cég azért pereskedett, mert „a polgármesterek rútul rászedték őket”. Nem tagadom, szemtelenül fogalmaztam, más szavakkal is leírhattam volna a lényeget, azt, hogy a polgármester urak vezette önkormányzat nem állta a szavát a céggel szemben. Miután Mitnyan úr megkötötte a csereszerződést a céggel, az újonnan választott képviselő-testület azt nem tartotta magára nézve kötelezőnek. A vállalkozás azért kényszerült pert indítani, mert az önkormányzat a megállapodás ellenére nem járult hozzá a teniszpályák létesítéséhez.
A bejegyzés ötödik kifogásolt tétele az, hogy a Mitnyan polgármester által kötött jogügylet vagyonvesztést okozott az önkormányzatnak. Az előzőekben már szó volt arról, hogy a csereszerződés csak a volt városvezető számára tűnt előnyösnek. A számok egyértelműen igazolják, hogy amennyiben megvalósult volna, az hátrányos lett volna a kerületnek, ezért is nem teljesítette azt a kerület új vezetése. Az egy másik kérdés, hogy az új önkormányzat a per tényével terhelten, a piaci ár harmadáért adta el az érintett Hegyhát utcai telket és ezzel abszolválta a szerződés okozta veszteséget. Az Index újságírójának ezt azzal indokolták, hogy „a bérlő miatt csökkentett vételárat bankban kamatoztatva még mindig jobban járnak, mintha tíz évig áll a telek” eladatlanul. A számítás szerintem sántít, mert azt feltételezi, hogy egy évtizeden át folyamatosan 12%-ot meghaladó kamatot lehetett volna a betétért kapni. Ha valaki ismer ilyen bankot, szóljon nekem is!
Tisztelt Bíróság!
A kereset szerint írásomnak nagy hatása volt, hiszen képesnek bizonyult arra, hogy egy köztiszteletben álló polgár tekintélyét súlyosan rongálja. Mitnyan polgármester a bírósági keresetben az őt ért sérelemmel kapcsolatban előadta, hogy a bejegyzésben foglaltak miatt közelebbi ismerősökkel szemben is magyarázkodni kényszerült, emiatt „a közvetlen lakókörnyezetében felborultak az addig rendezett viszonyok”. Mitnyan úr jelenleg Tarlós főpolgármester tanácsadója. Munkahelyén írásom miatt bizalmatlanság alakult ki vele szemben, melyet csak „komoly nehézségek árán tudott helyreállítani”. Ezek miatt a kellemetlenségek miatt – állítása szerint – kétmillió forint kár érte a volt városvezetőt, ennek megtérítését kérte tőlem.
Tisztelt Bíróság!
Az előzőekben bizonyítást nyert, hogy a keresettel érintett bejegyzés tényállításai megalapozottak. Meglehet, az írás néha ironikus, megfogalmazása helyenként csípős. Az is érthető, ha ez az érintettnek nem esik jól, de kérem a T. Bíróságot, vegye figyelembe egyrészt azt, hogy felperesnek nem a magánéletéről, hanem közszereplőként folytatott tevékenységéről van szó a posztban, másrészt azt, hogy a szóban forgó események következménye, hogy a Hegyvidéki önkormányzat jelentős bevételtől esett el. Emiatt kérem a T. Bíróságot, hogy a keresetet, mint alaptalant, utasítsa el.
Hát valami ilyesmit mondanék. De csak akkor szólok majd, ha kérdeznek. Beszél helyettem a jog nyelvén tudó ügyvédem, dr. Bodolai. Azt, hogy mi történik a tárgyaláson, megtudhatja, aki eljön.
Na jó, lehet, hogy megírom.
