Sohasem értettem, hogy addig az akadozva működő számítógép miért táltosodik meg, ha újraindítom, csak megszoktam, hogy időnként – amikor már az a néhány megmaradt hajszálam mind égnek áll – hasznos ezt a praktikát bevetni, különben sohasem jutok dolgom végére. Úgy látom, az emberi közösségeknél is működnek hasonló mechanizmusok.
Az LMP-ből kivált, vasárnap pártot alapított csoportnál ugyanezt látom. Egy sor, a korábbi szervezetében csak vergődő, kedvetlenül visszahúzódó emberből napok alatt újra kitörtek az alkotó energiák. Gyönyörűség látni a kollektív tanulást. Az elmúlt évben ránk ragadt egyfajta szervezeti kultúra és most ritka összhangban szabadulunk meg a be nem vált szabályoktól és magától értetődően alkalmazzuk a nekünk megfelelőket. Nincsenek végeláthatatlan, parttalan, a lényeget eltakaró viták, helyettük nyugodt hangulatú, a célt kereső megbeszélések vannak.
Mondhatja bárki, hogy most még könnyű, ezek a mézeshetek, meg azt, hogy majd ahogy megszilárdul a szervezet, leosztják a kártyákat, lesz még nagy torzsalkodás. Két ok miatt vagyok derűlátó. Az egyik az, hogy míg a megalakulást megelőző első napokban a legfontosabb összetartó erő az LMP-től való szabadulás, az ott elszenvedett traumák kibeszélése volt, most már szinte mindenki a jövőre, a feladatokra koncentrál. De ami ennél is fontosabb, hogy igény és elhatározás van arra, hogy többé nem tűrjük a nézetkülönbségek szőnyeg alá söprését, a konfliktusok elkenését. Ha ezt be is tudjuk tartani, sokra vihetjük.
De nemcsak a szervezeti ügyekben kell észnél lennünk. Bár az LMP-ből kiválás egyik legfontosabb oka az volt, hogy egykori pártunk elzárkózott a kormányváltást célzó választási együttműködéstől, a Párbeszéd Magyarországért nem teheti meg, hogy feloldódjon egy nagy szövetségben. Olyan szövetséget kell kötni, amelyben világosan képviseljük értékeinket és céljainkat. Amennyire látom jövendőbeli partnereink elképzeléseit, nemcsak környezetvédelmi és energiapolitikai ügyekben lesznek vitáink, de sok egyéb között meg kell mérkőznünk a vidékpolitikában és a földügyekben is. Világossá kell tenni a gazdaságpolitikai nézetkülönbségeket éppúgy, mint a szociális kérdésekben tapasztalható álláspont-eltéréseket is. Ezek a viták remélhetően nem veszélyeztetik a rezsimváltást, de segíthetnek annak tisztázásában, hogy lehet-e szó a rezsimváltást követően más jellegű együttműködésről is.
Az pártalapítással egyidejűleg elfogadott dokumentumok tartalma alapján egyértelmű az elhatározás arra, hogy a szövetségkötés mellett a saját utunkat is járjuk. Ehhez is tartjuk magunkat, mert ez nemcsak az újonc pártnak, de hitem szerint az országnak is az érdeke.
