„Doktor úr! Ez a duzzanat nőtt itt az ujjamon. Fáj. Nehezen tudom hajlítani.”
„Csinálunk egy röntgent, aztán meglátjuk!”
„Nővérke! Itt a röntgen-felvétel.”
„Várjon, a kézsebész nemsokára visszajön, megnézi, és megmondja, mi a teendő.”
„Nővérke, már másfél órája várok a kézsebészre, mikor jön?”
„Még legalább egy órát várnia kell rá.”
„Nekem el kell mennem. Ideadná a felvételt? Majd visszajövök, amikor itt lesz a doktor úr.”
„A felvétel a kórházé.”
„De az én kezemről készült!”
„Nem adhatom, az a kórházé.”
„Viszontlátásra!”
„Most elmegy???”
A magánrendelőben készült ultrahang szerint egy apró idegen tárgy okozta a duzzanatot. Fel kell nyitni, ki kell tisztítani. „Rutinműtét” mondta az ultrahangos doki. „Bárhol megcsinálják.” Inkább a magánorvos – gondolja – mint az állami. Kerül, amibe kerül.
Jónevű orvosi magánvállalkozás csillogó-villogó várója. Hostessek, titkárnők, nővérek, mosoly, pénzszag, nyugalom, kényelem. A műtétre vár.
A megbeszélt időpont előtt egy perccel nevén szólítják. Bekísérik a rendelőbe. Az idős orvos csak rápillant.
„Kár hozzányúlni. Úgyis visszanő.”
Bizalmasan közel hajol.
„Tudom, hogy a cég ellen beszélek. Nagyon drága itt egy ilyen kis semmi beavatkozás. Nincs értelme ennyi pénzt fölöslegesen kidobni.”
A páciens hezitál. Zavarja az állapota, rászánta magát és a pénzt is a műtétre, de nem mer ellentmondani. A doki folytatja.
„Tudja, én a …. kórházban vagyok főorvos. Ott ingyen megcsinálom magának ezt a kis műtétet. Várom a jövő csütörtökön. Itt a számom, hívjon. Viszlát!”
„Viszontlátásra, doktor úr!” mondja, de magában már eldöntötte, hogy ehhez a pasashoz nincs bizodalma.
Happy end nincs? De van. Maradt a régi bevált módszer: telefon az ismerősöknek, ki ismer egy jó kézsebészt? Az ajánlott orvos a műtétet rendben elvégzi, a borítékot elrakja. Ahogy már évtizedek óta megszoktuk.
