Feláll a szőr a hátamon, amikor a Stohl András holnap talán lezáruló büntetőügyéről szóló híradásokat hallgatom. Itthon ritkaságszámba megy, hogy egy híresség ellen folyó per ilyen nyilvánosságot kapjon. Szerencsére az sem fordul elő gyakran, hogy a népszerűséget ilyen nyíltan vetik be az ítélet befolyásolására.
Nem tudok, de nem is szeretnék a konkrét ügyben állást foglalni. Sem a tényeket, sem a szabályokat nem ismerem. Bízom abban, hogy a bíróság helyesen ítéli majd meg a helyzetet és igazságos döntést hoz és remélem, tudja magát függetleníteni attól a média-nyomástól, ami az ügyet körülveszi.
Igazából azt sem tudnám megmondani, milyen ítélettel lennék elégedett. Ha lecsuknák, sajnálnám, hogy ennek a tehetséges embernek megszakad a karrierje és önzően azt is, hogy nem láthatom egy ideig, vagy talán soha többé a színpadon. Ha megúszná letöltendő börtönbüntetés nélkül, nem hagyna nyugton a gondolat, hogy a bíróság talán azért is döntött így, mert befolyásolta a sok ismert és tekintélyes művész, akik kiálltak a vádlott mellett. És azt sem tudnám feledni, hogy hasonló esetben egy egyszerű halandó nem kapna ilyen professzionális jogi és média segítséget. (Csak mellesleg jegyzem meg ennek kapcsán, hogy azok, akik nem tudnak ügyvédet fogadni, kirendelt ügyvédet kapnak, mert ugye mindenkit megillett a szakszerű védelem. Az állam azonban mindössze háromezer forintot fizet óránként egy kirendelt ügyvédnek. Ez az óradíj szerintem kevesebb, mint a tized része a piaci díjazásnak. Olyan is a szolgáltatás. Kíváncsi lennék egyszer egy statisztikára arról, hogy hány olyan vádlottat mentenek fel, akinek kirendelt ügyvédje van.)
Érdeklődéssel és némi szorongással várom a bírák döntését. A tanú Virág elvtársát plagizálva: „nem szeretnék most a helyükben lenni”.
