Tegnap forradalmárok voltunk. Bohóc-forradalmárok. Ilyen tüntetésnek még nem voltam részese. A korábbi megmozdulások résztvevőinek többsége budapesti értelmiségi volt, akik valamilyen elvont ügy miatt mentek az utcára. A tegnapiak érdekeikben és önérzetükben vérig sértett emberek, akik elkeseredésükben tüntettek. Sokan voltak és erőt mutattak.

(forrás: Index)

Fegyelmezettek és fegyelmezettségükben félelmetesek voltak. Olyan emberek, akiknek hivatásuk bőrüket a vásárra vinni, akik komolyan vették az ígéreteket és most nagyon csalódottak. Becsapva és megcsalva érzik magukat és féltik egzisztenciájukat. Azzal kell szembenézniük, hogy elvesztik a jelenlegi jövedelmük ötödét-hatodát, ha a nyugdíj helyett adóköteles járandóságot kapnak majd. Azzal kell számolniuk, hogy idős korukban, amikor már nem tudják a mostani munkájukat elvégezni, nem mehetnek nyugdíjba, de nem tudják, milyen feladatot kapnak, milyen jövedelemmel számolhatnak. Félnek a jövőtől. Aki fél, az kiszámíthatatlan.

Az este folyamán többször elhangzott, hogy „most még” békésen kérik a tervezett intézkedések átgondolását, de ha bekövetkezik a számukra legrosszabb, akkor nem lesznek ilyen fegyelmezettek. Az Alkotmány utcából elindulva, az egyórás menetben folyamatosan szóltak a sípok, kürtök. Egyszerű ritmust ismételtek: tá-tá-ti-ti-tá (Orbán, takarodj!) Olyan harag és gyűlölet sugárzott a résztvevőkből, amit felelőtlenség szítani. Pedig úgy tűnik, Szeretett Vezetőnk imád a tűzzel játszani. Lételeme a küzdés. Azért választotta a talán legnehezebb ellenfelet, hogy aztán győzőként rátehesse a lábát a kiterített rendőrbőrre és hetykén nézhessen népe szemébe: „Látjátok, ezeket is lenyomtam, mint a bélyeget. Ki mer még ellenkezni velem?”

 (Forrás:Origo)

Fáklyámat egy idős úr tüzével gyújtottam meg. Míg vártuk, hogy lángra kapjon, megköszönte, hogy eljöttünk. Megbeszéltük, hogy nekünk is érdekünk, hogy ne lehessen bármit megcsinálni ebben az országban és ezért össze kellene fognia mindenkinek. Közben a tömeg azt skandálta: „ÉBRESZTŐ!”