Athén utcáin az elmúlt napokban sok futócipős, egyenszatyros emberrel találkozhattunk. Valamennyien a híres maratoni futás 2500. évfordulóján rendezett versenyre jöttek. Összesen majdnem 20 ezren. Van, aki "csak" 5, vagy 10 ezer métert vállalt, de a többség le akarta futni mind a 42195-öt. Embertelen, de felemelő teljesítmény. Ma végigszurkoltuk a napot értük. Soha sem fogom megérteni, mi a jó ebben, de örülök annak a boldogságnak, ami az arcukra kiült, miután teljesítették a távot.
Sokan alig vánszorogtak el a célig, mások a lábukat húzták, de akartak, és sikerült. A többségen látszik, nem elsősorban a kemény edzésmunka és a jó forma vitte őket végig, hanem az elszánás. Tisztelem ezt az emberfajtát, de azonosulni nem tudok vele. Tőlem távol áll ez a típusú teljesítménykényszer.
Ami Gyurcsányt (rajtszáma: 8059) illeti, valószínűleg nem indult. Pedig neki is kijárt volna a "Hajrá Magyarok!".
