Minden demokrata örülhet annak, hogy a Lehet Más a Politika képviselői újra frakciót alakíthatnak. Ennek így kell lennie, helyesebben a frakciónak a Párbeszéd Magyarországért-et megalakító honatyák kiválásakor meg sem kellett volna szűnnie. Üröm az örömben, hogy frakció megszűnése és az újbóli megalakulás is a Kedves Vezető hatalmi érdekektől vezérelt döntésének következménye. Így a helyzet nem is annyira rózsás.
Mint emlékezetes, régebben a parlamenti frakciójukból kilépők fél éves szünet után átléphettek egy másik párt képviselőcsoportjába, vagy, ha voltak erre elegen, összeállhattak egy új frakcióban. Gyurcsány és csapata MSzP-ből történt kiválása után módosította a többség a házszabályt annak érdekében, hogy a Demokratikus Koalíció ne tudjon frakciót alapítani. Az Alkotmánybíróság a közelmúltban nagy többséggel elfogadott határozatával elutasította a DK-sok panaszát, melyben azt kifogásolták, hogy ez a módosítás kizárólag ellenük irányult. (E határozat is megérne egy külön misét. Az mondják például benne a derék bírák, hogy nem érte hátrány a frakcióalapítás lehetőségétől hirtelen megfosztottakat, „sérelmük pusztán egy számukra előnyös helyzet elmaradásában áll”. Mintha a frakcióalapítás és működtetés mindössze úri passzió lenne, nem pedig a képviselői jogok hatékonyabb gyakorlásának eszköze. Lévay Miklós másik három alkotmánybíró támogatta különvéleményében kifejtette, hogy nem ért egyet a többséggel, mert szerinte aggályos, hogy a „Házszabály jelenleg nem tartalmaz olyan garanciális rendelkezéseket, amelyek kizárnák azt, hogy … az országgyűlési képviselőket megillető alkotmányos jog, illetve a frakciókat megillető >>képviselői kollektív jogok<<, frakciójogok gyakorlását olyan mértékben korlátozó házszabályi rendelkezéseket fogadjon el, amelyek ellehetetlenítik azok gyakorlását”, de ezzel a véleményükkel kisebbségben maradtak.)
Az Alkotmánybíróság döntése után az LMP bejelentette igényét a frakcióalapításra. A kormánypárti többség – értelmezésem szerint helyesen – úgy látta, hogy ez nem lehetséges a Házszabály módosítása nélkül, ezért úgy tervezik megváltoztatni a szabályt, hogy Schifferék kérése teljesíthető legyen. Szerintem téved az LMP társelnöke, mikor azt állítja, hogy a képviselőcsoport újra-alakítása kizárólag az Alkotmánybíróság döntése nyomán vált volna lehetségessé, hiszen az nem változtatott az eddigi, a frakció megmaradását akadályozó szabályokon.
Az egyik szemem nevet, mert egy ellenzéki frakcióval több lesz a parlamentben, de a másik sír, mert ez a változás kizárólag a kormánypártok kegyelméből jöhet létre és csak az LMP-re vonatkozik, míg másik két párt változatlanul elzárva marad ettől a lehetőségtől. Ráadásul az elmúlt hónapok eseményei nehezítik számomra, hogy ne sejdítsek valamiféle – talán akaratlan – összjátékot a háttérben. Arra a szisztematikus akció-sorozatra gondolok, melynek következtében az LMP-t elhagyó önkormányzati bizottsági tagok nagy részét egykori pártjuk kezdeményezésére a Fidesz többség kitette a helyéről. Azokban az önkormányzatokban, amelyek vezetésében megvolt erre a hajlandóság, kegyetlenül felszámolták a képviselő-csoportokat és megvonták a frakcióval járó forrásokat, felügyelő bizottsági és a testület mellett működő bizottságokban lévő külsős helyeket. A forgatókönyv nem bonyolult: az LMP vezetése beszélt az illetékes önkormányzati vezetéssel, majd elküldte levelét, melyben magának követelte a képviselői és bizottsági helyeket. Ezután – a lemondani nem kívánó képviselők kivételével – minden zöldpártit eltávolítottak funkciójából, helyükre a többséghez hű emberek kerültek. Nem hiszem, hogy a bosszút szomjazó Schifferék komolyan hitték, hogy megkaphatják az így megüresedő helyeket. Ha jól tudom, az egyetlen üdítő kivétel a Pokorni Zoltán vezette hegyvidéki önkormányzat, ahol a kezdeményezést eddig még nem követték tettek.
Jó és eredményes munkát kívánok az újra megalakuló frakciónak és azt, hogy ne szédüljenek meg a Vezénylő tábornok bül-bül szavaitól. Kérem egykori párttársaimat, ne felejtsék, a Kedves Vezetőnek mindenki csak egyszer használatos eszköz az áhított cél eléréséhez. Ha már nincs szükség rá, menthetetlenül a kukában végzi. És akkor még egészen jól járt.