Túl vagyunk a költözésen, de azt, hogy az új helyen internet hozzáférésünk is legyen, három hét alatt sem sikerült elintézni. Pedig mindent elkövettünk. A vezetékes telefonvonalat (tudom, ez még kőkorszaki dolog, de valamiért ragaszkodunk hozzá, a legnagyobb szolgáltató (ezentúl T) még a költözés napján áthelyezte. Meg is voltam hatva. Ugyanazon a napon felvették a rendelést az internetre és a kábeltv-re is. Az akkori mondás szerint technikailag minden rendben, napokon belül bekötik. Addig is, hogy ne legyünk elvágva a külvilágtól, szereztünk egy mobil internet hozzáférést attól a cégtől, amelyiknek a legnagyobb a lefedettsége (tudják, a V).
Ám a dolog nem olyan egyszerű. A V kiváló mobilja kizárólag a játszótéren, a csúszda közepén működik megbízhatóan. (A lakás és a kert többi része bizonyára az ország maradék 0,01 %-a, ahol még nincs lefedettség.) Érdekes látvány a mászókán kuksoló internetező. Kényelmesnek és praktikusnak nem mondható. A baj azonban nem jár egyedül, mert valami gond akadt a cég által adott szerkezettel. Visszavittük. Kaptunk is egy másikat, míg kiderítik, mi a baja. A cseredarab viszont egyáltalán nem működik. Ezt feladtuk.
A T ügyfélszolgálatának majd minden munkatársát névről ismerem már. Az unottak gyorsan leráznak. A szabályzatra hivatkoznak, és azt mondják, még nem telt le a 30 nap, legyek türelemmel. Az ál-lelkesek türelmet kérnek, hogy megnézhessék a rendszerben, mi a helyzet, majd közlik, hogy minden rendben. A lelkiismereteseknek hosszabb ideig tart, míg kiderítik, hol akadt el a dolog, majd közlik, most már bármelyik pillanatban várhatom a telepítők hívását. A legnagyobb gond azokkal van, akik tesznek is valamit. A legutolsó – jóindulatúnak tűnő segítőszándékkal – törölte a három hetes rendelést és újra felvitte, mert szerinte rosszul volt a rendszerben rögzítve. Most újra kezdődik a T-féle időszámítás.
Barátaink felajánlották, hogy elakadás esetén szólnak ismerősüknek, aki biztosan gyorsan elintézi, mert nagykutya a T-nél. Két hétig vártam, mert úgy gondoltam, ez a protekciózás olyan ósdi, szocialista csökevény. Aztán elvesztettem a türelmemet és segítséget kértem. Az eredmény semmi. Lehet, hogy az illető nem dobberman, hanem tacskó. Vagy a protekció már nem is létező intézmény a mai világban?
Nagyon hozzászoktunk már ahhoz, hogy bármikor bármit megnézhetünk a világhálón. Most bénának érezzük magunkat a vendégségben letöltött mailekkel, a gyorsan átfutott híroldalakkal. Furcsa és bosszantó, hogy egy ilyen egyszerűnek látszó ügyet nem tudunk elintézni. A legfelháborítóbb mégis az, hogy ezek a profittól duzzadó mamutok ilyen szolgáltatási színvonallal uralják a piacot.
