Pokorni polgármester higgadt, megfontolt ember hírében áll. Ha a nyilvánosság előtt nagyritkán indulatosan nyilatkozik meg, akkor sem biztos, hogy valóban dühös. Valószínűleg ilyenkor ezen a módon szeretne nyomatékot adni szavainak. Így történt az önkormányzat által pénteken rendezett Normafa konferenciáján is. A harag látszólag ellenem irányult, de sokkal inkább annak köszönhető, hogy a polgármester pályafutása során most először szembesült azzal, hogy akarata nem könnyen megy át, a szívének oly kedves „Normafa-rehabilitációt” ellenzők egyre többen vannak és egyre szervezettebbek, hangjuk mind messzebbre hallatszik.

Az önkormányzat viszonylag hirtelen szánta rá magát arra, hogy végre tájékoztassa a lakosságot a tervekről, illetve lehetőséget adjon arra, hogy a polgárok megfogalmazhassák véleményüket, aggályaikat. A sietség sejthetően azzal magyarázható, hogy az Ökopolisz Alapítvány másnapra hirdette meg tanácskozását, melyre ugyan meghívást kaptak a kerület vezetői, de nem akaródzott nekik ott részt venni. Népes előadó gárdát hívtak meg, akik több szempontból taglalták a tervek állítólagos előnyeit és vélt hátrányait. Ne várja tőlem senki, hogy részletesen ismertessem az összes expozét, ezt több - kevesebb hitelességgel megtették már mások. Szubjektív módon csak két előadásra térnék ki.

 A Natura-2000-es vizsgálatot végző csoport vezetőjének, Musicz Lászlónak a mondókája különösen azért volt számomra fontos, mert a projekt pártolói folyamatosan arra hivatkoznak, hogy a kutatók véleményére alapozva alakítják majd ki a végleges terveket. A környezetvédelmi szakértők óvatosan megfogalmazott véleményéből azt hámoztam ki, hogy még nem befejezett, igen alapos munkájuk egyik célja, hogy a Normafa, de különösen az eddig kevésbé terhelt Harangvölgy különleges élővilágát megóvják az építkezés okozta rombolástól és a létesítmények miatti megnövekvő forgalomtól. Ez jó hír azoknak, akik kétkedéssel fogadják a grandiózus terveket. A szakértők támogatnák a Normafát látogatók kényelmét, aktív kikapcsolódását segítő kisebb fejlesztéseket, mint pl. az illemhelyek, tornapályák, játszóterek létesítését, felújítását, illetve régi, jelenleg elhagyatott épületek rendbetételét és funkcióval történő ellátását. Az új létesítmények (ülőlift, hóágyú stb.) megvalósításával kapcsolatban kételyeik vannak. Ha jól vettem ki az előadó szavaiból, a nem fedi a valóságot, hogy nincsenek konkrét elképzelések a magvalósítandó létesítményekről, hiszen projekt támogatóinak titkos műhelyeiből újabb és újabb nyomvonal-változatok kerülnek elő. Ezekkel bombázzák a környezetvédelmi szakértőket, de még nem találták meg a mindenki számára elfogadható megoldásokat.

Monspart Sarolta sajátos hangulatú előadásából egyetlen momentumot emelnék ki. A sokszoros tájfutóbajnok mondandójának lényege az volt, hogy a természet a legszebb sport-standion. Talán ezért is értetlenül kérdezte, hogy vajon miért tartják szükségesnek, hogy az erdőben műanyag borítású futópályát építsenek, hiszen a hegyen mindenki arra fut, amerre jól esik neki.

A kitartó közönség soraiból számos kérdés érkezett az előadókhoz, melyekből rendre a Normafa féltése, a tervekkel szembeni bizalmatlanság érződött ki. A felvetések között több, a vélt környezeti ártalmakkal kapcsolatos téma szerepelt, de szóba került a Harangvölgy aljában élők helyzete, és a közlekedéssel kapcsolatos fenntartások is. Ezzel kapcsolatban szó volt a meghosszabbított fogaskerekű tervezett nyomvonaláról is, mellyel kapcsolatban alapvetően azokat a változatokat ismertették, melyekről egy korábbi bejegyzésemben már írtam. Az egyik kérdező abbéli aggodalmának adott hangot, hogy mennyire fogja megterhelni a kerület költségvetését a létrejövő létesítmények üzemeltetése. Mint fogalmazott, „a kerület nem bír ki még egy pénznyelő sportközpontot” utalva a most MOM Sportközpont néven futó intézményre, melynek fenntartása és szükséges felújítása a megvalósításra felvett hitelek terhein felül is sok pénzt visz el. Az előadók igyekeztek mindenkinek megnyugtatóan válaszolni, de konkrétumok nem hangzottak el.

A kérdések között kértem és kaptam szót. Nem akartam visszaélni a kókadozó hallgatóság türelmével, ezért két kérdésre koncentráltam. Szóvá tettem, hogy a projektet pártolók a Normafa rehabilitációjának nevezik azt a tervet, amelynek révén jelentősen megváltozik a hegy jelenlegi képe. Az helyzetet ahhoz hasonlítottam, amikor egy elhanyagolt, leromlott állapotú családi házra ráhúznak még egy emeletet, ahelyett, hogy kijavítanák a hibákat, kifestenék a lakást, kitisztítanák az eldugult lefolyót. Monspart Sarolta megjegyzése és a síelők konferenciáján elhangzottak alapján azt is szóvá tettem, hogy az előre elhatározott fejlesztések erőltetése helyett folytassanak végre érdemi konzultációkat azokkal, akik rendszeresen járnak Normafára kirándulni, kerékpározni, futni, síelni, vagy szánkózni.

Szót kért a Fidesz frakció egyik tagja, Menyhárt Éva is. Elkeserítőnek tartotta, hogy egyesek politikai kérdést csinálnak ebből a szerinte nagyszerű kezdeményezésből. Kifogásolta, hogy némely Facebook oldalakon megalapozatlan állításokat lehet olvasni és megengedhetetlen hangnemben írnak a Normafa „rehabilitációjáról”. Ezt követte a bevezetőben említett polgármesteri kiborulás. A városvezető – nem most először – indulatosan azt állította, hogy az LMP és a PM politikusai kampánytémának használják a Normafa kérdését. Szerinte az elmúlt évek alatt semmi bajunk nem volt a fejlesztési tervekkel, csak most, a választások közeledtével hergeljük a népeket a Normafa rendbe tétele ellen, rémhírekkel riogatunk politikai előnyök reményében. Az is elhangzott, hogy nem a képernyő előtt ülve kell bátornak lenni, hanem itt és most kell elmondani a véleményt.

Megszólítottként szót kértem. Indulatainak valóságos voltát mutatta, hogy a polgármester először egy kurta nemmel reagált, de a közönség soraiból hallatszó értetlenség, tiltakozás hatására visszakozott és megengedte, hogy még egyszer beszéljek. Álságosnak neveztem, hogy az ellenzőket „vádolják” kampányolással, politikai támadással, amikor fellépésünk csupán válasz a kormány és a parlament, vagyis politikai intézmények döntéseire. Felhívtam a figyelmet arra, hogy az összes érdeklődő már a jelenlétével is politizál, hiszen részt kíván venni a közös ügyek intézésében. Kikértem magunknak, hogy az elhanyagoltság pártolóinak tüntessenek fel, csak azért, mert nem értünk egyet a nagyszabású fejlesztéssel.

Így ért véget a Hegyvidéki Önkormányzat Normafa fóruma. Azóta is fúrja az oldalamat, hogy Pokorni polgármestert tényleg a guta kerülgeti, mert beleköptünk a levesébe, vagy csak megjátszotta azt, hogy feldúlta a szokatlan erejű ellenállás. Nem biztos, hogy valaha is megtudom az igazságot.